Menü
Rövid URL

Vulkanikus Borok Fesztiválja, Gyöngyöspata, 2017. augusztus 26.

Vulcanicfest2017 02
Gyöngyöspatai panoráma a pincesorról

Augusztus végén, egy délután erejéig mozgalmas kisvárossá változott Gyöngyöspata. De legalábbis a helyi pincesor környéke biztosan, amit szokatlanul sok autó, és még több jókedvű, esetenként - az est közeledtével egyre inkább - dülöngélő borturista lepett el. Mind a hét szintet - merthogy a fél hegyoldalt kispincék borítják, egy letűnt borkultúra néma tanúiként. A műemléki présházaktól keresve sem lehetett volna hangulatosabb kóstolóhelyiségeket találni a Vulkanikus Borok Fesztiváljának.

Vulcanicfest01
Mr. Kékhegy, avagy Piroska Tibor

A koncepció egyszerű: helyi és vendég borászatok kínálják portékájukat, melyekhez kuponrendszerben juthat hozzá a látogató. Akár az etyeki módi, egy szűrőfeltétellel megspékelve: vulkanikus talajú borvidékről származzanak a produktumok. Személy szerint érdemi jelentőségét nem látom ilyesfajta csoportosításnak (őszintén kétlem, hogy a nagyvilágból, változatosan összeállított sorral - fajta, klón, klíma, technológia, kor, és így tovább, sorolhatjuk a tényezőket - kísérletezve, vaktesztelve az az eredmény jönne ki, hogy kellő biztonsággal be lehet azonosítani a vulkáni vérvonalat), de érdemes felemlegetni, hogy a kanadai master sommelier, John Szabo is ezen a témán pörög egy ideje.

Vulcanicfest2017 03
Sándor Zsolt bükki különítménye

Milyen volt a gyöngyöspatai fesztivál? Családias. A kis kóstolóegységekben időnként kialakulhat tumultus, ha nagyobb társaságok egyszerre tévednek be, de itt alapvetően nincs tolongás. Sem rongyrázás. Békésen vándorolgat az ember pincéről pincére, kényelmesen elbeszélget a borászokkal. A tempó annyira nyugalmasnak bizonyult, hogy csak másnap eszméltem rá, hány termelőt hagytam ki, akikre kíváncsi lettem volna...

Néhány benyomás. Kevés szimpatikusabb borásszal találkoztam eddig, mint a a Kékhegy Pincét vezető Piroska Tibor, aki borstílusilag is jó úton jár, ha engem kérdeznek. Faíztől mentes, palérozott, tiszta minden, amit készít. Talán csak a 15-ös veltelini rusztikusabb, gyengébb valamivel, mint a sor többi tagja; az Úrráteszi 2015 jó formában van; a négy napot áztatott szürkebarát (2015) olyan, akár egy grenache rozé jó savakkal, abban a nagy melegben felettébb csúszósnak bizonyult (úgy 10+, pontilag), kedveltem. A frissen palackozott 2016-os siller nem kevésbé ígéretes, mint elődje volt, feszes, finoman paprikás, rá kell próbálnom, amint forgalomba kerül (11 pont). A Szignárovits-Maka tételek nálam nem találtak be, tisztább, definiáltabb borokra vágyom. Talán csak az indulás nehézségei tükröződnek a furmintban és a merlot-ban. Sándor Zsolt felhozatalát Sweetsole nemrég alaposan kivesézte, most nekem is alkalmam nyílt képet kapni a bükki borokról. Leginkább a 2015-ös siller és a 2016-os rozé tetszett, az egyebeket kissé sarkosnak, rusztikusnak találtam. A narancsborként elkészített cserszegi (Anna Luca 2015) persze borítékolható volt, hogy nem az én borom lesz.

Vulcanicfest2017 04
Vörös az Etnáról - a Drop Shop mesterkurzuson bukkant fel

A három Káli Kövek fehérrel kínzó hiányosságot sikerült pótolnom. A 2016-os Rezeda és Köveskál tetszett, bár olaszrizlingesen aromaszegények - viszont kidolgozásuk míves. A Zánka rajnait ellenben gyilkosan savasnak találtam. Somló számomra egy örök talány, és a borvidéket reprezentáló Somlói Vándor pince nem sokat javított a helyzeten. Nem sikerült értelmeznem a borokat. Merőben más volt a helyzet a Drop Shop mesterkurzusán, ami lehengerlően informatívnak, és nem kevésbé szórakoztatónak bizonyult. Sorra vettük a délolasz vulkánokat, természetesen boraikkal együtt - na ebben a kínálatban nem volt hiba. Még a különlegességként beiktatott kénmentes etna rossóról (Setteporte) sem tudnék negatívan nyilatkozni, noha allergiás vagyok a műfajra; minden más pedig kifejezetten tetszett. Feltétlenül kiemelném a Feudi Di San Gregorio 2011-es Taurasiját; az aglianico egyébként is a kedvenceim közé tartozik, de ez a változat valami fenomálisan teljesített ezen az estén. Súlyos, fekete, elképesztően karakteres bor, földbe döngöl (16 pont). A másik kedvenc pedig a Setteporte 2014-es nerello mascaleséje volt, egzotikus, mangós aromáival (ez egy vörösbor!), bisztrós frissességével.

Mi mással zárná az estét egy borissza, mint kávéval? Már ha ilyen minőségre bukkan, mint esetünkben. A gasztrós részlegen kiállító Umami Coffee Roastery képviseletében a budapesti specialty kávézók színvonala elevenedett meg legnagyobb örömömre. A kínálat két különböző pörköléssel készült kávéja közül nehezen tudtam volna választani, ha kell, bár elsőre a sötétebbikből ruháztam be egy zacskónyira. Nem bántam meg, itthon is bevált.

Disclaimer: a rendezvényen Losonci Bálint vendégeként vettem részt, ezúttal is köszönet érte.

Ide még nem érkezett hozzászólás.

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.