Menü
Rövid URL

Vakon más - Csopaki Kódex 2015

018 szd borbiralat2014
Működő rendszer (fotó: www.csopaki.hu)

Október közepén végigkóstoltam a Csopaki Kódex bírálatra benevezett 2015-ös borokat. Hazafelé a vonaton elméláztam azon, hogy a bírálatot szervező Kovács Tamást (Szent Donát) mennyire foglalkoztatta a külföldi borvidéki összevetés kérdése, vagyis hogy a Csopaki Kódex-borok stílusa melyik ismert borvidékhez esik a legközelebb. Nekem ez a probléma nem tűnt annyira relevánsnak, a választ pedig triviálisnak gondoltam: Burgundia, esetleg Chablis. Annál mélyebb benyomást tett rám, hogy a borok stílusa és színvonala mennyire egységes. Ez adta az ötletet, hogy az általam példásnak gondolt kohéziót és minőséget érdemes lenne vakteszten próbára tenni. Méghozzá úgy, hogy féllaikus barátaimnak a csopakiak közé vegyített nem-csopaki olaszrizlingeket kell kiszúrniuk. Aztán ha már magukba itták a Kódex-tipicitást, megnézhetnénk azt is, hogy valóban annyira triviális-e a válasz Kovács Tamás kérdésére, azaz sorba állíthatnánk a csopakiaktól való távolságuk függvényében néhány nem-olaszrizlinget. És mivel a vakteszt során a borokat pontozzuk, így arról is képet kapunk, hogy mennyire magas a színvonal, vagy legalábbis nekünk mennyire jön be ez a feszes stílus.

Hat hét szervezés és módszertani latolgatás után esett csak le a tantusz, hogy fölösleges a kóstolót két szakaszra bontani: elég egyetlen nagyobb mezőny Kódex-borokkal, olaszrizlingekkel és nem-olaszrizlingekkel. Abból, hogy hányan képesek a nem-csopakiakat kiszúrni már meg is kaptuk a választ arra, hogy mely borok stílusa esik a legközelebb a csopakiakhoz, és egyúttal arra is, hogy mennyire erős a csopakiak kohéziója.

J%c3%a1sdi l%c5%91cedombi
A teszt legjobbja (fotó: www.facebook.com/jasdi.vinoteka)

A teszt alapját a Csopaki Kódex bírálat során az általam legmagasabbra értékelt borok képezték volna, de a beszerzés nehézségei faragtak a mezőnyön (pl. vért izzadtam, hogy az elmúlt két évjáratban kedvencemmé avanzsált, és októberben is az első háromban végző Petrányi Szitahegy ott legyen a teszten, de hiába). A nem-csopaki olaszrizlingek egyike gyakorlatilag féltestvér, hiszen a Figula Sáfránkert a Csopaki Kódex elsőosztályú dűlőinek egyikéből származik, viszont nem követi a Kódex előírásait. A másik olaszrizling az osztrák Falstaff egyik ötcsillagos birtokának, a délstájer Sattlerhofnak az alapolasza. Nemzetközi értékű magyar viszonyítási pontként egy tokaji hárslevelűt választottam, amelyről időközben kiderült, hogy elnyerte a legjobb magyar bor címet az idei Top 100 kiadványban. Jobbféle Burgundira nem telt, így beértük a mindig megbízható William Fevre Chablis-val. Én hiszek a zöldveltelini-olaszrizling összevethetőségében (szemben a riesling-olaszrizlingével), és még inkább az osztrák minőségben, ezért került a tesztbe a Laurenz V. Grüner Veltlinere. Végül egy olasz fehéret is szerettem volna, és mivel a vernaccia esetében a mandulás lecsengés a fajtajelleg szerves része, így erre esett a választásom. Egyetlen borra bízni egy borvidék (vagy fajta) képviseletét nyilvánvalóan naiv elképzelés, de mit van mit tenni.

Annyira biztos voltam az eredményben, hogy a konklúziót is előre megírtam:

A Csopaki Kódex esetében példaszerűen határozták meg, hogy mit érdemes meghatározni. El tudom képzelni, hogy ha mondjuk egy chilei kóstolófenomén elé letennénk féltucatnyi Kódex-bort, és minden információ nélkül magára hagynánk, akkor meglepően nagy részletességgel lenne képes rekonstruálni, hogy milyen előírások alapján készültek. Ezt egyelőre egyetlen más magyar borvidék eredetvédett borairól sem merném elmondani.

St donat kishegy
Kishegy (fotó: www.facebook.com/szent.donat.birtok)

A vakteszt tiszta képletét kénytelen voltam valamelyest megzavarni: mivel kóstolótársaim még nem találkoztak Csopaki Kódex-borokkal, az identitás megragadását azzal segítettem, hogy az első 3 tételbe csak Kódex-bor került, és ezt ők is tudták.

A borokat az alábbi sorrendben kóstoltuk:

Első kör:
Hamvas Nagykút 2015
Fekete Ötsoros 2015
Jásdi Lőczedombi 2015
(plusz ad hoc ráadás: Szent Donát Kishegy 2013)
Gizella Barát Hárslevelű 2015
William Fevre Chablis 2014
Figula Sáfránkert Olaszrizling 2015

Második kör:
Sattlerhof Welschriesling 2015
Szent Donát Slikker 2015
Homola Hajnóczy 2015
Corte alle Mura Vernaccia di San Gimignano 2014
Szent Donát Kishegy 2015
Laurenz V. Friendly Grüner Veltliner 2015

Az első kör annak rendje és módja szerint zajlott le. Mindenki megértette, hogy a Csopaki Kódexes borok aromatikája elegánsan visszafogott, az egyensúlyt sem maradékcukor, sem savdeficit vagy szufficit nem billentheti, botritisz-tuning nem engedélyezett. És azt is megértették, hogy ez egyúttal minőségi kategóriát jelent. Mindenki egyetértett abban, hogy az első négy után következő borok nem lehettek Kódex-borok. Elégedetten és magabiztosan vártuk a második kört.

Rövid szünet után abban a tudatban folytattuk, hogy a következő hatban lesz három olyan bor, mint amilyen az első négy volt. Vagy legalábbis lesz három olyan, ami nagyon nem olyan. A kizárásban aztán nagyot mentünk. Miután a Sattlerhofról, a Szent Donát Slikkerről és a Homola Hajnóczyról is egyöntetűen megállapították - én csak pislogtam, mint egy kuvik, mivel előző nap az összes bort megkóstoltam, és fölismertem őket -, hogy nem lehet Kódex-bor. A negyedikként érkező Vernacciánál aztán kitört a pánik, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a továbbiakban csak Kódex-borok jöhetnek, márpedig ez nagyon nem az. A valószínűség szorításában aztán néhányan a Szent Donát Kishegybe és a Laurenz V. zöldveltelinibe projektálták a Kódex-tipicitást, mások viszont töredelmesen bevallották, hogy egyetlen olyan bort sem találtak, ami fölidézte volna az első négy jellegét és minőségét. Amilyen derűlátóan és magabiztosan fejeztük be az első kört, annyira zavartan és a csalódottan a másodikat. A bizonyítási eljárás megbukott. A második kérdés vizsgálatának, vagyishogy milyen borvidéki stílus eshet a legközelebb a Csopaki Kódexéhez már nem is láttam értelmét (egyébként egyik kakukktojás sem hasonlított rájuk).

J%c3%a1sdi or hord%c3%b3
Jásdi-hordó (fotó: www.facebook.com/jasdi.vinoteka)

A megmagyarázhatatlan kudarc megmagyarázásával napokon át küszködtem. Végül a borok rendkívüli stabilitása sietett a segítségemre: öt napon át minden este visszakóstoltam őket, és a második este esett le a tantusz (vagy a hályog): a viszonyítási alappá tett három plusz egy bor annyira magasra tette a mércét és annyira egységessé a képet, hogy a maradék három okkal vérzett el a vakteszt aknamezején. A Szent Donát Slikker a maga rútságával, a Homola Hajnóczy sajátos hordókezelésével és intenzitásával, végül szerényebb mértékben, de a Szent Donát Kishegy is gyógyfürdős, fás illatával, cserességével elütött a három plusz egy etalontól. Vagyis a tárgyilagos – és roppant sovány – konklúzió részemről mindössze ennyi lehet: a stiláris és minőségi szórás nem elhanyagolható a Kódex-borok között sem.

A kóstolási jegyzeteim:

Hamvas Nagykút 2015

Nagyjából minden a helyén. Amiben mégis kritika érheti: a hordózakó kissé bő (és nem is a legjobb szabás), illetve van egy zöldes húzása. Szerintem az idő csiszolni fog rajta. 10 pont

Fekete Ötsoros 2015

Az egyik legjobb. Messze nem a legiskolázottabb, de így tisztábban érvényesülhet az őstehetség. Széles, gazdag, mandulás, virágos. Hibátlan egyensúly. Erőteljes, zamatos, hosszú. Valószínűleg szép fejlődési ívet fog leírni. 13-14 pont

Jásdi Lőczedombi 2015

A legjobb csopaki. A hordó az illatban ugyan markánsan jelen van, de kóstolva a koncentráció és az egyensúly alapján nem kétséges a beépülése. Eszményien ötvözi a zöldfűszeres, gyógynövényes, a gyümölcsös és az ásványos, sós jegyeket. A korty egyensúlya, eleganciája, transzparenciája az egész mezőny fölé helyezi. Hibátlanul hozza a Kódex által elvárt visszafogott eleganciát. Az én kristálygömböm hosszú életet jelez előre. 14 pont

Szent Donát Kishegy 2013

Ez a bor Kovács Tamás nagyvonalú ajándéka volt, és eredetileg nem állt szándékomban beletenni a tesztbe. Ám a Fekete és a Jásdi annyira földobta a társaságot, hogy úgy éreztem, a Csopaki Kódexben rejlő lehetőségek megértéséhez ez a méltó pillanat, hogy beáldozzam.

Nagyon erős karakter. Gyümölcse alig (az is inkább aszalt kajszi, kandírozott narancs), viszont annál több fehérvirág, méz, zellerszár, sós és vasas jegyek. Komplex, krémes, kiegyensúlyozott. Finoman vibráló savak, percekig tartó lecsengés határozott cserességgel. Soha meg nem mondanám, hogy háromszor annyi idős, mint a többi. 14 pont

Gizella Barát Hárslevelű 2015

Magyarország legjobb bora. Nagyon furcsán hatott a négy csopaki után. A Kódex-borok puritanizmusának teljes ellentéte. Minden megengedett teljesítményfokozót bevet. Intenzív, gyümölcsös, kamaszosan szertelen bor. Kérdés, hogy a mindenből sok mikor és milyen egyensúlyt fog megtalálni. 11-12 pont

William Fevre Chablis 2014

Illatban a mezőny legkulturáltabb, az én ízlésem szerint legvonzóbb bora. De a savak! Igaz, legalább nem alma, de azért egy hét napsütésdeficitet garantáltan cipel. Ilyenkor szokott jönni a felmentő eufémizmus: ételért kiált. Szelídebb savakkal lehetne 13-14 pont is, így maradnék a 11 környékén. (Ez egyébként egy 90 pontos bor.)

Figula Sáfránkert Olaszrizling 2015

A Sáfránkert a Kódex elsőosztályú dűlőinek egyike, ez azonban nem Kódex-bor. Él is a szabadsággal. A teszt során ez lett a fején talált szög, valaki ugyanis azt mondta róla, hogy szerinte csopaki, de nem Kódex-bor. Mindenkit ámulatba ejtett a tisztánlátásával. (Utólag aztán bevallotta, hogy nemrég kóstolt Figula-borokat, és ráismert a stílusra.)

Ha már botritiszes, abban legalább ízléses. A korty édesnek hat, a lecsengés azonban száraz. Vonzó bor, de azért van két hátulütője: bár jóval élénkebb színekkel operál, árnyalatokban szegényebb, mint a legjobb kódexesek, és a vége eléggé fanyar. 12-13 pont

Sattlerhof Welschriesling 2015

Reduktív nímand. Sauvignon blanc-nak képzeli magát, és a kóstolás alapján sem okunk, sem eszközünk nem lenne, hogy rácáfoljunk. 8-9 pont

Szent Donát Slikker 2015

Mindenki hibásnak gondolta. Konkrétan TCA-snak. Én inkább túlkénezettnek vagy redukció által sújtottnak. Most már azonban biztos vagyok benne, hogy egyik gyanú sem megalapozott. Négy-öt nappal a nyitás után kóstolva a mezőny egyik legjobb borának tartom. De hogy mi lehet az a három mondat, amivel az elkövetkező években egy-egy kóstoló előtt a közönséget föl lehet készíteni arra, hogy a rútban a szép szellemképét keressék, hogy a felépítés eleganciáját értékeljék, arról fogalmam sincs. Talán zárolni kellene 2-3 évre. A díszítőjegyek alapján 7 pont, egyébként 14, ha ebből muszáj egy számot varázsolni, akkor legyen 11.

Homola Hajnóczy 2015

Huncut. Kódex-bor, de nem egészen. Más fa, mint a többieké, más illat, más szerkezet, más egyensúly és jóval intenzívebb. Homonna & Homola majd jót röhögnek rajtam, ha tévedek, de ez a bor olyan benyomást kelt, mintha félig Tokajban készült volna. Egyrészt, én érzek benne almasavat, másrészt az aromavilága legalább annyira emlékeztet hárslevelűre (furmintra?), mint olaszrizlingre. A vakteszt során valakinek beragadt a gyurmásság az orrába, ami aztán pillanatok alatt megfertőzte a társaság többségét, és a bor negatív spirálba zuhant. Jobbat érdemelt volna. De tagadhatatlanul megosztó bor még akkor is, ha a minőségét elismerjük. (Bontáskor nagyon vonzónak találtam, intenzív sárgabarackos, barackteás, narancsvirágos jegyeket mutatott és gazdagon gyümölcsös volt a korty, de ez soha többé nem tért vissza.) 11 pont

Corte alle Mura Vernaccia di San Gimignano 2014

Kakukktojás. De olyan ormótlan, hogy ezt még a legszefósabb nádiposzáta sem költené ki. Édeskés, bágyadt bor, az oxidáció kezdődő jegyeivel. 7-8 pont

Szent Donát Kishegy 2015

Felismerhetően csopaki és felismerhetően Szent Donát. Szikár, fás, virágporos, sós. Gyümölcse gyakorlatilag nincs, viszont annál koncentráltabb. A sav kiváló minőségű. Sajnos a vége eléggé cseres. Nincs kétségem afelől, hogy őszinte bor, de néha elmosolyodhatna. Egy idő után a fa mennyisége zavarni kezdett, és a hasonlóan dísztelen Slikkert sokkal szívesebben ittam (a Slikkerből idővel egyre több árnyalat bomlott ki, és kikerekedett, ez nem). Csak remélni tudom, hogy rátalál a 2013-as pályájára. 11 pont

Laurenz V. Friendly Grüner Veltliner 2015

Bombázó. Remekül hozza a zöldveltelini figurát. Intenzív, telt, élénk, hosszú. Populáris, de nem vulgáris. Nagyon jó inni. 15 pont

Csopak j%c3%a9g
A katasztrofális július 13-i jégverés (fotó: www.facebook.com/szent.donat.birtok)

Miután az előre megírt konklúziómmal így felsültem, nekifutok még egyszer. Miről lehetne a Csopaki Kódex-borokat fölismerni? A borok aromatikája visszafogott. Az összbenyomás elegáns, mentes a túlzásoktól és a populáris jegyektől. Ez egy szigorú stílus. Ugyanakkor esélyt ad a finom árnyalatok megjelenítésére, a legtöbbjük képes hosszan lekötni a figyelmet újabb és újabb részleteket feltárva. Nem alaptalanul remélik a termelők, hogy a Kódex-borok terroir-tükrök lehetnek. A hordós érlelés jegyei mindenhol érzékelhetőek, de 2015-re ez határozottan finomodott a 2013-asokhoz képest. A sav az egyensúly felső határát érinti, de jellegében a furmintok és a rieslingek savaitól egyaránt távol áll. Végül ami a díszítő jegyeket illeti: virágosak, őszibarackosak, ízben gyakran sósak. Minden jel arra mutat, hogy hosszan érlelhetőek lesznek. (A december 2-án bontott 2013-as Szent Donát Kishegy utolsó fél decije december 11-én is kifogástalan állapotban volt.)

Ceterum censeo: a Balaton-felvidék az elmúlt évek legdinamikusabban fejlődő régiója, és Csopak az öntudatra ébredés legszebb példája.

3 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

ohneputtony

Kedves Alföldi Merlot Úr!

Úgy veszem észre, szívügye a csopaki kódex és annak fejleményei, melyet a magam részéről örömmel üdvözlök!

Alapul véve a jó példát, mi lenne, ha a csopaki kódexeseket is elneveznénk? Ne adják alább ők se a nagy hírű konkurenciánál, én azt mondom! Lehetnének ők Szepsy „Koronagyémánt” István mellett mondjuk Kovács „Kódexmásoló” Tamás, vagy Jásdi „Iniciálérajzoló” István.

Rendületlenül a magyar bor ügyéért, maradok:

Puttony Péter

dagadtos

Jó dolog, ami Csopakon történik, tényleg. A Szent Donát szimpatikus, komoly munkát végző pince, egy dologra azért felhívnám a figyelmed, amiről a nagy zajban senki nem beszél: a csopaki olaszrizling úttörőjének 2015-ből a legjobb bora egy kékfrankos, a második egy furmint. Tudom, hogy ők maguk sem örülnének ennek a véleménynek, hiába is dicséret ez ennek a két bornak. De azért néha nem árt leírni az igazságot.

Hapci

Nekem az lenne triviális, ha ezeket a borokat neves - elsősorban ún. eleganciára törekvő - tokaji termelők száraz furmintjaival hasonlítanák össze, az árak feltüntetésével egyetemben...