Menü
Rövid URL

Szalonzene - Torres Salmos 2014

Salmos
Közelről szép, polcon csak egy barna paca

Papíron Priorat a romantikus borrajongó álomországa: elfeledett, elnéptelenedett borvidék, terméketlen, holdbéli táj, kihalásra ítélt fajta, öreg tőkék, extrém talaj és éghajlat. Nekem eddig mégsem sikerült belehabarodnom.

Priorat modern története olyan, mint egy bormarketing tanmese: a klinikai halálból hozták vissza, átgondoltan, fölülről építkeztek, és a feltámasztáshoz Parkertől sikerült csókot lopni. Érthető módon eleve elit terméknek fazonírozták, és bár az áttörés már túl van a 25 éves évfordulóján a megfizethetőbe való lecsorgás lassú, és ennek nemcsak elvi okai vannak (a fél kiló per tőke hozam egyáltalán nem ritka). Szerintem egy ilyen videó megnézése után, mindenkinek berezonál a hitelkártyája.

Ám ha a húzós árakat sikerülne gondolatban zárójelbe tenni, a személyes találkozáson alapuló szerelem fellobbanásának még mindig maradnának akadályai. Egyrészt a honfoglaló, őseredeti carignan/carinena/samsó nem egy megnyerő fajta, a magas alkoholhoz - és az illóra való hajlamhoz - marcona, citrusos savak társulnak. Másrészt, a nemesítési célzattal behurcolt cabernet sauvignon már 20 százaléktól is a maga képére formálja a házasításokat, ami megfejelve az eredeti nagyboros indíttatásból adódó 100 százalék barrikkal az unalomig ismert bordói jelleget kölcsönzi a boroknak (nemrég kóstoltam 10-12 éves klasszikus prioratokat: szépnek szépek, de nagyon lassan érnek és erős a bordói áthallás).

Ennyi sirám után miért vennék mégis prioratot, ráadásul, egy gigaborászattól? Először is, mert izgat minden, ami Priorat. Másodszor, mert lehet kapni. Harmadszor, mert az utóbbi évjáratok egyszer sem okoztak csalódást.

Az első benyomás, hogy majd kiugrik a pohárból (prózaiabban: magas az alkohol és szolidan illós). A második, hogy nem spóroltak a hordóval - sem minőségben, sem mennyiségben. Vagyis hozza a modern, nemzetközi nagyboros formulát.

Nagyrészt carinena és garnacha, ha már a francia tölgy vasalót ráküldték, legalább a cabernet-től megkímélték. Az illat populáris, vonzó - szeder, cseresznyelikőr, vörösáfonya és égett kalácshéj. Kóstolva az édes tónust remek savak ellensúlyozzák, a korty szaftos, a lecsengés kellemesen fanyar; meglepően jól csúszik. Nem nehéz, nem szőrös. Jelenlegi állapotában nem több egy csinos, színes, jól elkészített bornál, nekem valami mégis azt súgja, hogy megvan benne az anyag és a spiritusz, hogy idővel megkomolyodjon.

14 pont és 7800 Ft. Nem egy best buy, és nem is egy terroirtanulmány, de ünnepi bornak, amivel egy vendégségbe be lehet állítani, eredeti választás.

Ide még nem érkezett hozzászólás.

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.