Menü
Rövid URL

Reszkess Blaufränkisch! - Kékfrankos évjáratkép 2015

K%c3%a9kfrankosok
A mezőny java (Fotó: Osváth István)

Van-e értelme a vakkóstolásnak? Részemről igen, mivel objektivitásra tanít. Én bevallom, hogy elfogult vagyok, főleg olyan borászok boraival, akiket kedvelek mint embert, de elfogult vagyok szőlőművelési és borkészítési filozófiát illetően is. Az elfogultság ellen kimondottan jól jön az álca, a leleplezést követően puhán huppanunk vissza az objektivitás talajára.

István barátunk 14 kékfrankost csomagolt alufóliába a 2015-ös évjáratból. A magyar mezőnyt a legtöbb dicséretet kapott tételekből válogatta össze, így mondhatni talán a legszebb hazai '15-ös tételek szerepeltek a sorban, de hozzáteszem, hogy néhány '15-ös ígéretes kékfrankos csak december elején tűnt fel a polcokon. Az Osztrák borok a Wein & CO kínálatából származtak, árban szinte mindegyik 15-20 euro közé esett. A sor két borral egészült ki, egy egrivel és az egyik résztvevő által hozott saját kékfrankosával.

A vak sor előtt Heimannék alap kékfrankosával hangoltuk a műszereket, de már ez a bor is megosztotta a társaságot.

Heimann Kékfrankos 2015

Az istállót kiszabadítottuk a palackból, de volt, aki szerint ennyi brett bőven vállalható. A baj mindössze annyi, hogy némi földesség, vadhúsos jelleg társul csak az illatképbe, a korty is kusza, visszafogott gyümölcsökkel, szétrágott meggymagosba hajló kesernyével. Ez az évjárat már kifutott, az aktuális 16-ost nem ismerem. 8 pont.

Stumpf János Nagy-Eged Kékfrankos 2015

Keveseknek csenghet ismerősen a név, mivel a boraikat eddig csak pillepalackban értékesítették, tavasszal várhatóan a 15-ös tételekkel debütálnak. Az eddigi palackozott tételek, a John Szabóval közös J&J márkanéven az USA és Kanada piacain landoltak. Amint időm engedi, beszámolok a pincénél novemberben tett látogatásomról.

Elegáns hordó finom fűszerekkel, fekete cseresznyével és cigánymeggyel. Telt, testes korty, jó arányokkal, szép savgerinccel. Kissé zárt, de a meggyes, cseresznyés, szilvás gyümölcsösség szinte rágható, nálam a sor élmezőnyében végzett. 13 pont.

KJZ Kékfrankos 2015

KJZ, azaz Kerekes János Zoltán hobbi borász, jelenleg a Soós István borászképző padjait koptatja. Egerből vásárolt szőlőből készült.

Illatát jelenleg a hordó puncsossága határozza meg enyhe alkoholédesség kíséretében, és némi természetes boros hangulattal nyakonöntve. Az arányait nem érheti panasz, savai besimúltak, a tannin viszont enyhén szárító. A lecsengés kissé rövid, mindenesetre biztató kezdet. 9 pont.

Moric Blaufränkisch 2015

Nem indít szépen, enyhe istálló, füstölt sajt és káposzta, a visszakóstolásra kicsit szebb arcát mutatja, de akkor sem válik sziporkázó gyümölcskosárrá. A korty sem igazán áll össze, a savak citrusosan húznak, miközben a lecsengés kesernyésbe hajlik. Olyan érzésem volt, mintha egyszerre lenne fiatal és koravén, kérdés, hogy mivé változik idővel. Most 10 pont.

Bott Frigyes Kékfrankos 2015

Végre egy bor, ami egyből adja magát, elegáns hordóhasználat, finom fűszerek, meggyes, cseresznyés gyümölcsösség, melyek ízben is harsányak, savai feszesek ugyan, de nem bántóak, finom és kényeztető, kellő lendülettel és hosszal, ami elég is volt ebben a sorban a dobogóra. 13 pont

Grál Borpince Pelzberg Kékfrankos 2015

Sajnos a sorban szereplő palack dugós volt, de azóta otthon bontottam egy palackot, Octopus leírása és pontja teljesen helytálló, a magyar élmezőnyben a helye.

Gesellmann Creitzer Reserve Blaufränkisch 2015

Elsőre izgalmasnak tűnt, de minél többet szöszöltem vele, úgy lohadt a lelkesedésem. Van aki animalitást kiáltott, mely nekem bőven belefért, a hordó elegáns és van mellé kellő gyümölcs, a sor eddigi tagjaihoz képest meglehetősen testes, de arányos, habár a lecsengésben az alkohol minimálisan megbillenti. Mintha más szintet képviselne, de valahogy mégsem áll össze, jelenleg kissé nehézkes. 12 pont

St.Donát Magma Kékfrankos 2015

A hordó még mindig elegáns, de egy évvel korábbi állapotához képest szinte hordómentesnek hat, gyümölcseiből is veszített, illatában kis avar, cigánymeggy, cseresznye. Amennyit csökkent a hordó intenzitása, talán annyival tompultak savai is, de lendületnek nincs híján, a lecsengés savanykás meggyet kínál. Még mindig tetszik. 12 pont

Ernst Triebaumer Gmärk Blaufränkisch 2015

Kezdetben fülledt, némileg redukciós, a hordó puncsos jegyei mellett némi zöldesség is bevillan, szinte gyümölcsmentes. Ízben lényegesen vonzóbb, itt végre megkapjuk a pirosbogyósokat, arányaiba nem lehet belekötni, az alkohol minimálisan melenget. Kicsit diszharmonikus az illat és a korty, az elsőben mintha éretlen lenne az alapanyag, ízben mégis tökéletesen érett, így kicsit olyan, mintha izomból akarna meggyőzni. 11 pont

Krutzler Eisenberg Reserve Blaufränkisch 2015

A pincétől megszokott intenzívebb hordó, mely nagyboros jegyekkel ruházza fel a bort, de gyümölcsökből kevesebbet kínál. A korty telt, osztrákosan precíz, de kissé nyers még a tannin. Kérdés, hogy idővel mennyire lesz képes integrálni és addigra mennyi gyümölcs marad. 12 pont

Markus Altenburger Leithaberg Blaufränkisch 2015

Illata nem túl vonzó, lila káposzta és marcipán, némi negró cukorkával és enyhe oxidációval. Az ámokfutás szájban is folytatódik, a sav és a tannin teljesen külön mozog, előbbi szinte citrusos, utóbbi meglehetősen rossz állagú, durva, szárít és kesernyés. Egyedüli erénye, hogy ez előző két osztrákhoz képest lényegesen gyümölcsösebb, de nem szívesen fogyasztanám. 9 pont

Centurio Kékfrankos 2015

Már kitöltéskor tiszta, elegáns hordóval, érett meggyel és cseresznyével, nem igazán lehet belekötni. A korty minimálisan édeskés, de lehengerlően meggyes, tökéletesen érett és besimult savak, bársonyos tannin. Ezt szívesen fogyasztanám bármikor. 13 pont

Konyári Jánoshegyi Kékfrankos 2015

Többen egyből Konyárit kiáltanak, jól adagolt hordó, tiszta, friss gyümölcsösséggel, némi liliommal. Illata jobban idéz egy syrah-t, mint e sor többsége. Enyhén édesbe hajlik, körzővel és vonalzóval szerkesztett hatása miatt annyi izgalom sincs benne, mint egy Barátok közt epizódban. Számomra hiba és izgalommentes, de azt is megértem, aki rajong érte. 11 pont

Muhr van der Niepoort Samt & Seide Blaufränkisch 2015

Zöldesen nyit, fűszernövényekkel hódít, mellé marcipán, sodró lendületű meggyes gyümölcsössége csak idővel bontakozik ki. Élmentes, arányos, lehengerlően ízes cseresznyét, érett meggyet kínál, mintha bársonyszőnyegen járna. Csont nélkül húzza be a 15-ös tételeknél az első helyet. 14 pont

St.don%c3%a1t

St.Donát Kékfrankos 2012

A sor végén kapjuk, ugyancsak vakon. Letisztult, érett illat, lekerekedett tejkaramellás hordóval, fekete meggyel és cseresznyével. A korty itt is élmentes, minden tökéletesen a helyén, a lecsengésben kényeztető gyümölcsösség. István utolsó palackja volt, külön köszönet, hogy megosztotta velünk. 14 pont

Szívem szerint szinte mindegyik 2015-ös bort dekantáltam volna, főleg az osztrák versenyzőket. Hiába nyíltak a palackok két órával a kóstoló előtt, jópárnál redukció volt érezhető. Ebben az ársávban (10-20 euro) nem éreztem azt, hogy a sógorok kékfrankosai előttünk járnának, de ez egy válogatott magyar mezőny volt.

8 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

donito82

Sziasztok,

Köszönjük az összehasonlítást! Szerencsére ebben a kategóriában mindig nagy a merítés itthon szinte minden klaszsikus bovidékünkről.

A Centurio esetében ebben az évjáratban csak a Válogatás született? Árban azért több, mint a duplája mondjuk a Konyárinak és ezt nem tudván sokan a mátrai pince tételéhez nyúlnának.
Biztosan Sopron most kevésbé trendi, de nem szerettetek volna megmérettetni egyet sem?
Ill. hiába volt Heimann egy belövőbor, igaz alaptétel, egy Vida Hidaspetréről, vagy egy Heimann Alte Rebenről jó lett volna olvasni, mert Szekszárd fő márkája a Kékfrankos deklaráltan is a Kadarka mellett.

heimzoli

Itt is köszi! Kicsit bánt persze, hogy nem szerepeltek átütően a boraink (khm, mondjuk így) de látva a 2016-os és 2017-es tételeket azért bizakodó vagyok a jövőben. Hiába, 2015 nálunk nehéz és nekem személy szerint sok tanulságot hozó évjárat volt.

Ez a brett az alap kékfrankosunk esetében minket is meglepetésként ért, az utolsó pár száz palacknál vettük észre, egyértelműen a palackos érés alatt fejlődött ki. Figyelünk rá jobban, mint eddig, bár elvileg nemigen fordulhatott volna elő... seltsam!

Végül egy kis tipo: konzekvensen kihagysz egy u-t a BlaUfränkischből.

sweetsole

@heimzoli: köszönöm, javítottam. Az alapborotokban az a kis animalitás volt akinek tetszett.
2016 nem volt küzdelmesebb, mint 2015?

heimzoli

Nálunk egyértelműen szebb 2016. 15-ben is megvolt az érettség, de sajnos egész szeptemberben sok eső esett, és ezzel minden közép- és késői érésű fajta hígult. Cukorban is, savban is, de pláne ízkoncentrációban.

A 2016-osokat most házasítjuk, és egyértelműen nagy, karakteres és kiegyensúlyozott borok lesznek. Alig várjuk!

szergo

@heimzoli: Egy ideje már megszerettem volna kérdezni szekszárdi borászoktól, ha Szekszárd kitörési pontként tekint a kékfrankosra, akkor miért nem foglalkozik senki komolyabban vele? Úgy mint pl Ráspi, Weninger Sopronban, Karner Mátrában, akiknek a termék palettájuk csúcsát képezi.Bodrinak van a Gurovica kékfrankosa, meg Taklerék néha előjönnek egy-egy évjjáratban azt ennyi kb. Ti nem tervezitek?

beardfish

A nagy reszketés izgalmára felpattintottam én is egy Bott Frigyes 15-öst. Hát nem ugrottam ki a nadrágomból örömömben! Nem mondom, hogy rossz, a nagy átlagból inkább felfelé kandikál, de a '13-as elődjéhez képest a fasorban sincs. Bár valamivel teltebb, vastagabb (és még így is a könnyed Kf. vonulatba sorolható) - de ízeiben reszelősebb, picivel durvább, nem olyan légiesen gyümölcsös és a savai sem annyira ropogósak. Pici meggymagos kesernye és egy nagyon enyhe szárító tannin is fanyarabbá teszik a nagy elődnél. Úgy látszik a 2013 év volt igazán nagyszerű Kékfrankosból: Bott Frigyes, Moric, Centurio (akkor még emberi áron), Konyári Jánoshegy, Karner Tavasszal... - mind nagyon-nagyon emlékezetes borok voltak számomra.
De ez nem igazán hozza azt a szintű élénkséget és tisztaságot. Mint ahogy a 15-ös BF Pinot is rém gyenge muzsika volt a 13-as árnyékában. Talán a 15-ös Kadarka volt az, ami még felért a korábbi színvonalra...
Ez van - évjáratok és pofonok...