Menü
Rövid URL

Nem várt karrier – St. Ilona Furmint 2010

Stilona2010

Ha jó áron találsz egy bort, ami nagyon tetszik, akkor tankolj fel belőle. Pláne, ha potenciált is látsz benne a további fejlődésre, vagy hajt a kíváncsiság, hogyan változik idővel. Jól csengő szlogen, habár ahogy az érleléssel állok jelenleg, aligha akad az a csábítás, hogy három-négy palack fölé merészkedjek.

Noha éppen ez az a kivételes eset, amikor nem bántam volna meg a (mennyiségileg) jelentősebb befektetést. A St. Ilona furmint anomália minden szempontból: a 2010-es, nehéz évjáratban született, és annak ellenére, hogy ötéves alapborként már a leszállóágat is elnézné neki az ember, a hanyatlásnak még halvány jelét sem mutatja. Mi több, az utóbbi időkből ez az első magyar bor, amit nyomon követtem és jobbnak találtam évek múltán, mint fiatalon (a merítés persze nem jelentős).

Egy baráti borozgatásra vittem el az üveget, persze becsomagolva, és vakon rieslingnek tippelte a többség – méghozzá németnek és nem olcsónak. Talán nem is meglepő, már két éve is volt benne egy ilyen csavar, és az időközben a bukéhoz csatlakozott benzines jegyek csak erősítik a hasonlóságot. Bármilyen jó rajnai-imitátor is, a maradékot egy Mosbacherrel párban nézve már inkább furmintnak tűnik. Az illata remek, precíz, kivételesen élénk és virágporos. Savai mára határozottan simultak, teste szépen kerekedik, egészen csiszolttá vált. Egészen mély zamat, könnyedén hozza egy átlagos nyolc eurós külhoni színvonalát, és utóíze is említésre méltó. Egy botritiszes, vegetális-kamillás vonal árnyalja be kissé, de még engem sem zavar, pedig nehezen tolerálom száraz borban. Élvezetes és meglepő. Továbbá jó érv a csavarzár mellett. 12 pont (87/100, anno 1000 Ft)

11 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

WineUnderground

Legutóbb egy hete ittam és újfent tetszett. Vannak rétegei, izgalom is szorult bele és jól iható. Önmagában és étel mellé is remek volt.

Madrid121

Sziasztok, lehet, hogy én futottam át rajta, de nem találtam a lelőhelyet. Korábban rendszeresen megírtátok. Meg lehet tudni? Köszönöm! Egyébként több somlói termelő sem húzta le a 2010-es évjáratot beszélgetések közben, sőt.
Üdv! Zoli

syntaxerror

Pont ilyen ez a bor, nekem is nagyon bejött, tankoltam is, és van is még kettő a pincében, sajnálatos hogy már csak kettő. Nemrég ittunk és arra jutottunk hogy egyet még legalább őszig megtartunk, tovább viszont ebből a mennyiségből nem lehet tartalékolni.

@Madrid121: ez Aldiban volt kapható de utoljára úgy két éve.

syntaxerror

@Madrid121: most a 2012-est lehet kapni ugyanott, ami nem ennyire jó de azért szintén nagyon kellemes.

Jemelja

Már polcokon a 2013-as St. Ilona Furmint is! Két hete döntöttem úgy a sok lelkendezés hatására, hogy elkezdek ismerkedni a sorozattal és betértem a Bp. Rákóczi úti Aldiba, ahol viszont 2013-as palackokat találtam. Nincs összehasonlítási alapom a korábbi évjáratokkal, de tartalmas bor volt, még ha vadul nem is kezdenék tárazni belőle.

sputnik

Kicsit későn jutottam el a kommentelésig, tudom, de hátha valaki ide-idenéz még. Szóval fura dolog ez a St. Ilona Kreinbacheréknál, igazán érdekelne a részletes (kereskedelmi, személyi, stb.) történet a két márkanév mögött, mert az utóbbi 3 év alatt az a vélemény alakult ki bennem, hogy az alsóbb polcokhoz jobban értenek; a St. Ilona szortiment szimplán jobban el van találva.

Esélyes, hogy az én szegénységi bizonyítványom, hogy a Kreinbacher-címkések közül az alap furminton és a Szt. Margiton kívül gyakorlatilag semmi sem fogott meg (a hypebajnok syrahval még az árától teljesen függetlenül sem tudok mit kezdeni, nem nekem való a két kanál bőr + két kanál tannin/dl recept), de ezek közül is az előbbi inkább ivóbor, mint szálazandó élménybomba (az utóbbi pedig beszerezhetetlen, nem is tudom, hogy készül-e még), és bár jónak tartom az ár/érték arányt, ha mindig mellette lenne egy St. Ilona furmint, valószínűleg mindig a St. Ilonáért nyúlnék; ebből a 2010-esből anno egy karton fogyott el indokolatlanul rövid idő alatt. Gyakorlatilag akármit ittam eddig a St. Ilonától, nem volt panaszom, és két éve bontottunk pár palackkal a 2009-es St. Ilona olaszrizlingből, ami egészen meglepően remek volt, kerek, tartalmas; az egyik kedvenc olaszrizlingem lett. A BTnél kapható Barát Szikláig még nem jutottam el; a leírás alapján esélyes, hogy egy kicsit eltántorít a majd, de alapvetően hajrá St. Ilona!