Menü
Rövid URL

Mire képes a carignan?

Carignan

Aggasztóan bőtermő, bora rusztikus, húzós, alsó polcos népbutítónak, vagy legfeljebb házasítási alapanyagnak alkalmas. Nem éppen hízelgő egy kép, de történetesen jól szemlélteti a carignan bortörténelemben betöltött szerepét. Ezzel együtt néhány évtizede még a legelterjedtebb szőlő volt Franciaországban (és egykoron az egész világon), mígnem a változó kor változó igényeihez igazodva nemesebb fajták (például syrah) kezdték el átvenni a helyét.

A legújabb kort ugyanakkor a helyi fajták reneszánsza jellemzi, és a sorból a carignan sem maradhat ki. Lelkes termelők egyenesen a kétkedő Jancis Robinsont próbálták jobb belátásra bírni – arra hivatkozva, hogy a beérett, öreg tőkék és a megregulázott hozamok felülírják az eredeti leosztást –, a borvilág nagyasszonyát azonban nem igazán sikerült nézeteiben megingatni.

Minden idők egyik legjobb árértékű és legmeggyőzőbb hiperes borával, a Tescós carignannal a pohárban a fenti sztori ugyanakkor sehogy nem nyer értelmet. Csakis anomália lehet ez a 3-4 eurós instant örömforrás (milyen kár, hogy a magyar Tesco beszüntette a forgalmazását, a Finest sorozat derékhadával együtt – AM kollégával már szervezzük a tüntetést), de ha ilyen a kivételt erősítő szabály, akkor egy mérvadóbb merítés megéri a kockázatot.

Kiterjedt nyomozgatás után maréknyi bort sikerült összekaparni a bepillantást nyújtó kóstolóhoz (három külföldi webshopból): két alsó- és két felsőkategóriás délfranciát, Dél-Afrika legígéretesebb versenyzőjét (melynek korábbi évjárata jól szerepelt a fent említett demonstráción) és az elméleti csúccsal kecsegtető Prioratból egy terroárőrült változatot (a híradások szerint a pincészet egyike a fehér hollóknak, akik kitaláltak a végtelen spanyol farengetegből, már a nevük is elég beszédes: Terroir Al Limit). A mustra konklúziója: a hat tételből egy a brettnek esett áldozatul (a fajtától független, világméretű probléma), a fennmaradó öt viszont homlokegyenest a másik irányba mutat, mint a robinsoni vélemény: a carignan nem csak hogy egyedi és döntően élvezetes, de a felsőbb osztályokban egészen komoly izgalmakat tartogat (bisztróbor műfajban, szénsavmacerálással elkészítve pedig nem sok minden veszi fel vele a versenyt, a beaujolais nouveau a legkevésbé).

A közelmúltban alaposabban körüljárt rokon műfajok, a grenache és mourvedre egyike sem körözi le, ha engem kérdeznek – a grenache-magaslatok talán magasabbak, de megbízhatóság és vonzerő tekintetében már más a felállás. Létezhet, hogy az utóbbi néhány évben ekkorát fordult a világ, és a carignan elkészítése minden másnál gyorsabban jutott el egy általánosan kiforrott szintre? Netán mégis egyszerűen vinifikálható jó és karakteres borrá? Válaszaim nincsenek, viszont mediterrán borvidékek kínálatából hezitálás nélkül választanám a 100% carignan feliratút legközelebb is.

Joseph Castan Elegance Carignan Vin de Pays de l'Herault 2011 (Languedoc)

A Tescós bajnok rokona, különbségként tanninosabb és valamelyest koncentráltabb, azzal a kifinomult arányossággal ugyanakkor nem rendelkezik. Áradó délvidéki jelleg, rengeteg gyümölcs jellemzi, illatában szeder, friss szederlekvár, kevés eperdzsem, izgalmas, datolyás, marhahúsos árnyalatok. A korty a szénsavmacerált borok lágyságát, bársonyos textúráját nyújtja, félúton azonban előkerül a tannin, ami ha nem is bántó, azért egészen markáns egy ilyen könnyed borhoz. Majd közepes test, korrekt savak. Zamatos és karakteres örömbor. 11 pont (6,20 euró, vinexus.de)

Plô Roucarels Le Carignan Vin de Pays de la Cite de Carcassonne 2010 (Languedoc)

Itt valami bűzlik. Lovak szaga, csatorna, gyógyszer uralja a bort, a teljesen kifejlődött brett iskolapéldája. A hiányos borkészítésen nincs mit magyarázni. Kár érte, alapvetően egy könnyedebb, lendületes, szénsavmacerált-jellegű és jól iható tétel lenne. – (8 euró, languedocwineshop.com)

Fairview Pegleg Carignan 2009 (Paarl, Dél-Afrika)

Finom szövésű, Burgundia felé kacsintgató carignan – azonban hiába nem szörpös, még mindig nem elég természetes. Ebben a fő bűnös a tolakodó, kókuszos-füstös hordó, ami meglepő módon nem amerikai és új, hanem francia és használt. Az egész bor kissé idegen, minta valami ausztrál nebbioló lenne. Az illat enyhén főtt jellegű, mégis savanykás; fekete cseresznyés, dohányos, fenyős és finoman bőrös jegyeivel kellően összetett. Közepesen testes, szellős, élénk savakra épül, alkoholja dicséretesen moderált; intenzív ízében piros bogyósok, bőr és fenyő. Mérsékelten tanninos, a savak kicsit művi hatásúak. Alapvetően egy zamatgazdag, komplexitással bíró, erős középkategóriás bor, melynek élvezhetőségén kategóriát ront a műviség. 10-11 pont (14,88 euró, vinexus.de)

Château Maris Continuité de Nature 2009 (Minervois La Liviniere, Languedoc)

1922-es ültetvény, 10%-ban grenache, és bio. Délies, sőt, túlérett és túláradó, de ez nem áll rosszul neki – főképpen mert nagyon természetes. Gazdag és összetett illatában sötét, édes gyümölcsök és lekvárjaik (szilva, josta, szeder), földes jegyek, mazsola és mediterrán fűszerek. Fának nyomát sem mutatja, és nincs is rá szüksége. Testes és puha, struktúra helyett szájbetöltő, intenzív zamatban erős, élénk savainak hála kifejezetten lendületes. Az alkohol érezhetően magas, a tannin ekkora testben nem hangsúlyos, inkább közepes érzetű. Élektől mentes, gazdagon gyümölcsös, hedonisztikus vörösbor, tele élettel. Nagy, de jól fogyasztható. 14 pont (21,6 euró, languedocwineshop.com; Rhone Report 91, Tim Atkin 91, David Schildknecht 89 pont)

Château la Baronne Pièce de Roche 2009 (Corbieres, Languedoc)

1892-ben ültetett tőkék termése, organikus bor. Erre egyszerűen nem lehet felkészülni. Már az is valószerűtlen, hogy languedoci, de hogy carignan, az végképp hihetetlen. Mesésen kifinomult, szinte egy nagy balpartira emlékeztet – noha kevésbé hordós és tanninos. Illata kimért, titokzatos, szinte hűvös, a fekete ribizlinek is fűszeresebb, mentolos oldalát mutatja. Gyümölcsnek akad itt még savanykás fekete meggy, a hordó diszkréten fűszerez. Kóstolva csontszáraz, nem alkoholos és nem hivalkodó. Szenzációs savak támogatják, közepestől több, szép tannin adja remek szerkezetét. Lineáris, avagy egyenletes lefutású, arányait és intenzitását végig megtartja – akár egy jó bordeaux-i –, zamata gazdag, de nem túláradó. Komplexitásban és mélységben nem az utolsó szó, de kidolgozottsága, finom arányai lélegzetelállítóak. Mestermű. 15-16 pont (25,5 euró, languedocwineshop.com)

Terroir Al Limit Arbossar 2009 (Priorat)

A közönséges és a nehezen emészthető (chilei merlot és oldszkúl baroló) által határolt skálán ez az utóbbihoz esik közelebb. Valahol itt tanyáznak az izgalmas borok, de biztosra veszem, hogy egy laikus számára magyarázatra szorulna, mi is a jó ezen a boron. Nem éppen hatásvadász, egy csipetnyi édesség vagy behízelgés sincs benne. Aszkéta, kemény, szinte dísztelen. Prioratnak burgundis, még a színe is világosabb, de talán inkább egy übertradicionális brunelló irányába mutat. Fiatalos, savanykás illata nehezen szálazható, nem igazán komplex (egyelőre?), mégis komoly és izgalmas. Csak a gyümölcsből dolgozik, fa nincs a láthatáron; pirosabb bogyósok felé húz, rozmaringos-kakukkfüves fűszerek színezik. Kóstolva csontszáraz, közepes testű, feszes és inas. Laza szövésű, mégis szikár, mégis a struktúra dominálja. Igen élénk savai integráltak, tanninja erőteles, tapadósabb fajta – és egy prioratban inkább autentikus, mint zavaró. Fanyar ízű, nem valami aromagazdag, az X-faktort viszont nehéz vitatni. 15 pont (48,61 euró, decantalo.com, Neal Martin/Parker's Wine Advocate 95 pont)

8 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

silvousplait

La Baronne, Pièce de Roche: mestermu, tokeletesen egyetertunk. En a 2007-eset vettem egy legfeljebb 300 fos (!), kis agrarfalu hetente ketszer nyitva tarto borboltjaban, ahol az arult 70-80 fele bor mindegyike bio. Erdemes meg kiprobalni a Domaine Richeaume (1972., vagyis megalapitasa ota bio) carignan-jat (Provence, Montagne Sainte-Victoire), hasonlo arfekvesben.

silvousplait

P.S.: Mar csak azert is erdemes a Richeaume oldalan korbenezni, mert legalabb kiderul, hogy a Sasuska honnan khm... kolcsonozhette kozepen lyukas cimkeit... (amire, ugye, mint vevot vonzo latvanyelemre, rendkivul buszke).

syntaxerror

A tescos tüntetéshez csatlakoznék. Lehet tudni hogy mit vontak ki pontosan és miért? Pl lesz még Vina Mara?

octopus

@syntaxerror: részeleteket nem tudok, csak hogy néhány tétel megmaradt, a többi helyére pedig más külföldi borok kerültek

syntaxerror

@octopus OK, köszi, majd elmegyek körülnézni a Váci útiba. Január elején jártam ott, akkor kiábrándító volt a választék

drbarta

Sose értettem azt az ominózus Tescos Carignan körülötti hype-ot. Nekem egy 3 pontos (GM 6?) technobor, egyszerű, mint a faék, rövid, semmilyen, az áráért persze elfogadható, de ennyi. Egyetlen megvásárolt palackomnak a nagyobbik felét meg se ittam, mert úgy ítéltem meg, hogy fölöslegesen terhelném alkohollal a szervezetemet. :)

Matt

drbarta: nem is volt több ez a carignan annál amit írsz, viszont

tényleg gáz, hogy itthon beszüntette a forgalmazását a tesco.

(vajon melyik idióta döntött erről?)