Menü
Rövid URL

Közel a csúcshoz – cabernet-k az elitből

Cabernet

Ettől még van fentebb cabernet-ben, de már nem sokkal. Az egész onnan indult, hogy újfent belebolondultam a fajtába (persze valójában cabernet-blendekről van szó), és ha már előkerült a régi kedvenc, a felső osztály sem maradhatott ki a kalandból.

Annál is inkább, mert egy ideje nem volt szerencsém hasonló kaliberű borokhoz, noha hasznosnak érzem az efféle konfrontációt. Átmenetileg ugyan kiábrándítóvá válnak ilyenkor a mindennapok (a mindennapi boraikkal), de egyben talán a helyére is kerül néhány dolog.

Ha az utolsó pillanatban nem maradt volna ki a magyar versenyző (a jelölt a Bock Jammertál Selection volt, nekem egyszerűen nincs más potenciális kihívóról tudomásom – kommenteljen, akinek van), dagadtos egykori nagy párbajának reinkarnációja is lehetett volna a megmérettetés; de a konkrét inspirációt valójában a világ egyik eldugott sarkában, Délnyugat-Ausztráliában évente megrendezett esemény szolgáltatta.


Bár lefogadom, hogy a legtöbb olvasót az alábbiakból a Pichon és Pichon évjáratazonos összevetés hozza izgalomba – a résztvevőkkel így volt –, én a fenti video kapcsán (és mert az annak középpontjában álló Cape Mentelle-t, a kontinens egyik legtöbbre tartott cabernet-jét mi is pohárvégre kaptuk) a kontextusra térnék ki egy gondolat erejéig. Azonos ligában játszana egy top ausztrál cabernet egy top bordeaux-ival? Én speciel nem tudom ezt elképzelni. Távolról sem rendelkezem egy Jancis Robinson tapasztalatával, de szerintem az égvilágon semmi nem szorítja meg a bordeaux-i elitet. Talán néhány Napa-völgyi kultuszbor, egy Harlan, egy Screaming Eagle vagy valami hasonló. Azokra sajnos egyáltalán nincs rálátásom.

Mindazonáltal az ausztrálokkal én elégedett vagyok (a Fraser Galloppal kevésbé, és mégis; míg mondjuk a szupertoszkán parkeri értékelése (97 pont) kétségek között hagy). Saját stílussal bírnak, intelligensek, élénken gyümölcsösek és végtelenül tiszták. Hordóban, extrakcióban és tanninban mértéktartóbbak a versenytársaktól, érdekes ugyanakkor, hogy mennyivel jobban építenek a savra (egy kis kitekintéssel ez nem is olyan meglepő).

Ha valami sugárzik ugyanakkor az összes borból, az a potenciál. Kötve hiszem, hogy váratlan, idő előtti leszállóágba kerülhetne bármelyikük is a következő 5-10 évben, a franciákat meg akár az unokáinak is elteheti az ember. Néhányuk minden bizonnyal még szebb formát is mutat majd, bár az egyetlen, amit szerintem semmiképpen nem érdemes most kinyitni, az a toszkán. Ha rájuk nyitunk, ne spóroljuk ki a dekantálást, és vegyünk elő egy jó nagy cabernet-s poharat.

(Cabernet sauvignon-tartalom: 55 (Guado Al Tasso) és 96 százalék (Cape Mentelle) között, jellemzően 70-80 körül.)

(Bár egyébként sem kóstoltunk vakon, a leírások és pontszámok a Pichon Baron kivételével a magányos elmélyedéshez félretett minták alapján születtek.)

Ridge Estate Cabernet Sauvignon 2009, Santa Cruz Mountains AVA, Kalifornia

A Monte Bello dűlő fiatal tőkéinek termése (a név ismerősen csenghet egyeseknek). Komolyboros mélység, a Kopar súlycsoportja lehet. Alapvetően bordeaux-i, elegánsabb iskola – alkoholja is szelíd, 13,5% –, de csak átsüt rajta a több napfény, gyümölcsei édesebbek, érettebbek, újvilágiasabbak, az illat kifejezetten intenzív és kitárulkozó. Grafit, füst, babér és rengeteg fűszer – le sem tagadhatná, hogy cabernet. Nagyon hordós ugyanakkor, rumos dióba hajlik, lehetne diszkrétebb a fa. A korty lineáris, íze tolerálhatóan édeskés és lágy, viszont egészen gazdag, koncentrált, utóízben sem szenved hiányt. A tannin a nyersebb fajta. Kevésbé szofisztikált, mint egy jó balparti, de nem téveszt műfajt, remek bor. 91 pont (35-40 euró német webshopokban)

Fraser Gallop Wilyabrup Cabernet Sauvignon 2009, Margaret River

Valami ilyesmi lehet a jellegzetes Margeret River-cabernet. Vegetális, modern és feltűnően tiszta, nem próbálja Bordeaux-t másolni. A fa is egészen diszkrét, nem erre épít, a test inkább áttetsző, mint extrahált. A tannin egészen fineszes – annyira érett és integrált, hogy elsőre fel sem tűnik markáns mennyisége. Nem támad le azonnal, mint egy bordeaux-iban, persze nincs is annyi belőle. Hűvös, mentolos, zöld paprikás, szinte borsos az illata, erről nekem leginkább a Loire-völgyi franc-ok ugrnak be. Tipikus fekete ribizlis gyümölcsösség. Az alkoholja kicsit magas (14,5%), de ezzel együtt is inkább a szofisztikáltságra hajt, mint a gazdagságra. Karakteres, de lehetne mélyebb és hosszabb, kicsit drága. 90 pont (27,75 font, szállítással cca. 11 000 Ft, winedirect.co.uk)

Cape Mentelle Cabernet Sauvignon 2010, Margaret River

Művelt, csiszolt bor, a Fraser Gallophoz képest több bordeaux-i vonással. Közepes test, lineáris lefutás, elegancia. Sötét, hűvös, klasszikusan fekete ribizlis, eszményi érettségű alapanyagról tanúskodik. Elképesztően csiszolt szájban, nem extrahált, nem erőltetett, a tannin ismét tökéletes; puha, nem harsány, mégis határozott. Remek hordó, élénkebb, integrált sav. Annyira érezni, hogy moderált az alkohol (13,5%), ettől igazán elegáns. Az egyensúly tökéletes, ahogy a tisztaság és a fajtajelleg is. Inkább a finom részletek bora, mint az izomé. 93 pont (40-50 euró német webshopokban)

Guado Al Tasso 2010, Bolgheri

A legsötétebb, legmelegebb karakter. A legkevesebb izgalom. Olaszos az illat, de inkább "nemzetközi" a bor. Erőteljesen extrahált, zaccos, jó sok, szenes-kávés hordóval. Kóstolva roppant sűrű, finoman lágy, a szesz emelkedett, a tannin sok és kissé reszelős. Nagy, de valamelyest megfontolt, próbál hű maradni a cabernet blendek eleganciájához – igaz, aromatikailag is zárkózott, még kialakulatlan. A hossz és a gazdagság kiemelkedő, még ha ebbe a két pontba is sűrűsödnek az erényei. A pontszám is ezeknek szól. Talán az idő többet kibont belőle, nem érdemes még kinyitni (2017+). 92 pont (24 500 Ft, Bortársaság; 14%)

Chateau Pichon Longueville Comtesse de Lalande 2010, Pauillac

A balpart kvintesszenciája. Utolérhetetlenül elegáns, valahogy már az illata is szokatlanul "egyenletes". Modern, de csak a tisztaság és a csiszoltság erejéig. Eszményien érett, friss fekete bogyósok, mesteri tölgy, fűszerek. Testes, de klasszikusan elegáns. A feltűnően szép savakra felkapja a fejét az ember, és az sem kevésbé lehengerlő, ahogy ezek besimulnak a bor bársonyos szövetébe; akárcsak a sok és kiváló tannin. Lélegzetelállító a részletek kidolgozottsága, képtelenség bármibe is belekötni. Mély, koncentrált, de nem hangoskodik. Kimért arisztokrata. 95-96 pont (wine-searcher.com átlagár: 181 euró, ezt a palackot Márkus Györgytől sikerült beszerezni; 14%)

Chateau Pichon-Longueville Baron 2010, Pauillac

Régi vágású, klasszikus cabernet grandiózus méretekkel. Erőteljes, áradó, kevésbé megfontolt, mint a Comtesse, nincs benne az a finesz. Paprikás Chio Chips és rengeteg fekete ribizli, zöldfűszeres, vasas beütés. Íze is rendkívül gazdag és intenzív, sok a gyümölcs, zsályás-svéd medvecukros vonal kíséri. Jó hossz. Savai egészen élénkek, a tannin nem olyan integrált, mint párjánál, attól nyersebb, szögletesebb bor – szerintem palackéretten sem lesz annyira csiszolt. De bárcsak alkalmam nyílna erről meggyőződni... 94 pont (wine-searcher.com átlagár: 189 euró; 13,5%)

5 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

octopus

@rszabi: bár az lett volna a legolcsóbb a sorban, egyszerűen már így is sokba került a mulatság.

gabor

Csak mondom...A harlan es tärsainak (sloan,colgin abreu) eselyük sincs bordoi szinten.edesek,bonbonosak veg nelkül....a supertoskana-k sokkal közelebb vannak,viszont azok meg kifejezetten rosszul birjäk az evek muläsät...többször talälkoztam 1999,2000,2001es sassicaival,tignanelloval,ornellaiaval,es sajnos kifejezetten faradtak voltak,miközben egy bordoibol meg most erik be a 1996os....austaliät nem ismerem igazän....

silvousplait

A pontossag kedveert:
a P.-L.-Baron 29%-a merlot, a P.-L.-C.-de-Lalande pedig 65% cabernet sauvignon, 29% merlot, 5% petit verdot, 3% cabernet franc. A borok erenyeit ez nyilvan nem befolyasolja.

emoss

Nagyon kár, hogy a Bockot nem tudtátok megmérettetni, nálunk 1,5 hónapja volt magyar tisztán cab.sav. sor és ott a sor vége volt a Jammertal Selection '09-es, nem lehet elmondani, tömör gyönyör.