Menü
Rövid URL

Kis magyar viognier-kultusz

Condrieu chatillon
Condrieu - a viognier szent hegye (fotó: www.aisitalia.it)

Aki hallott már egyáltalán a viognier-ről, az általában annyit tud róla, hogy fehér, és Észak-Róniában ezzel sápasztják és lazítják a syrah-t. Gyorsan tegyük hozzá: kevés helyen, kevesen. Mégis mint bizarr divat, másutt is lábra kapott, főként az újvilágban. De nálunk mit keres a viognier?

A kérdés élét rögtön elvenné, ha kiderülne róla, hogy majdnem hungarikum. Nem valószínű, de azért több borásztól is hallottam már, hogy a viognier a szerémi zöld rokona. A nemzetközileg elterjedtebb eredetmonda szerint Dalmácia az őshazája, ahonnan a rómaiak hurcolták be Vienne környékére. Az aktuális genetikai kutatások azt mutatják, hogy ennél rövidebb utat tett meg: csak az Alpokon kelt át - a piemonti freisa rokona (ami a nebbiolóval (l. barolo) hozná egy ágra).

A név – ejtsd: 'vionyé' – eredete sem tisztázott, talán Vienne lehetett a névadó, de sokkal poénosabb magyarázat a via Gehennae, amit a nehéz termeszthetősége miatt aggathattak rá (keveset terem, és imádja a lisztharmat). A hatvanas évekre majdnem beteljesedett a sorsa: 1965-ben 3 hektáron termett viognier, és 1900 liter bor készült belőle. Aztán valahogy kijutott a kátyúból, sőt, eldöcögött egészen Kaliforniáig, Ausztriáliáig és Chiléig. A Rhone-vidéken most 300 hektárnyit tartanak nyilván.

A chardonnay-hoz hasonlóan testesebb bort ad, ám a chardonnay-val ellentétben, ez sziporkázóan illatos és zamatos. Kivéve, ha az ideális érettség előtt szüretelik, akkor savas és semmitmondó, kivéve, ha későn szüretelik, akkor illatos, de lapos és nyúlósan édes lesz. Még maradt egy nagy kivéve: ha oxidálódik - márpedig nagyon könnyen oxidálódik, ezért hordós érlelése művészi érzéket igényel. A chardonnay-val szemben, a viognier-t palackban sem érdemes érlelni. A condrieu a kevés nagy fehér egyike, amit gyorsan, aromái teljében érdemes meginni.

Heimann viognier
Heimannék viognier telepítése (fotó: notesfromthedregs.blogspot.hu)

Heimann Viognier 2013

Régi motoros a magyar vionyé szubkultúrában. Az éceszgéber - több más egzotikumhoz hasonlóan - Gál Tibor volt. Korábban több réteg pörkölt tölgyön kellett volna átvágnia magát, hogy eljusson hozzánk, kevés sikerrel. A mostani recept 2/3 rész acél, 1/3 rész hordó. Nyerő ötlet volt kivezetni az erdőből. Per pillanat nem sok magyar fehér van, ami ennyi pénzért ennyi élvezetet ad. Ha egyáltalán.

Túl azon, hogy elég szépen fölmondja a barackos, sárgadinnyés, trópusi gyümölcsös kötelezőt, ez a bor csupa élet, frissesség, zsibongás. Van eleje, közepe, vége. Oltja a szomjat, és közben zamatos és finom. Ehhez fogható szekszárdi fehéret még soha nem kóstoltam.

12 pont, 2400 Ft és best buy.

Gróf Buttler Viognier 2012

Az egyik legnagyobb magyar fehér, amit valaha kóstoltam, a 2009-es Gróf Buttler Viognier volt. Ez sajnos csak árban méltó utódja. Jól szemlélteti, hogy miért kell óvakodni a fától, és hogy a viognier mennyire gyorsan elveszítheti színpompáját. Fáradt és fanyar, hiába érezni, hogy komoly alapanyagként kezdte az életét. Szigorúan szerkezetivóknak!

8 pont és 5100 Ft.

Bukolyi Viognier 2013

A 2012-es Bukolyi-vöröseket a magas alkohol béklyózza (meg a késői szüret minden nyűge, nyila), ami frontálisan ütközik az ízlésemmel, ezért csak hosszas baráti noszogatás és esküdözés után mertem megvenni.

A három közül ez hasonlít a leginkább az észak-róni archetípushoz. A késői szüret füstje megcsapta, de a fajta-sztenderdből adódó elvárásokat ez teljesíti be leginkább: gazdagon gyümölcsös aromatika, olajos textúra, félnehézsúly, és ad némi rálátást a lelágyulás veszélyére is. Olyan, mint egy késői szüret, de nem édes.

A Heimann frissít, a Bukolyi kényeztet. Egy meleg nyári napon – és a kóstolás napja az volt – kétség sem férhet hozzá, hogy melyiket választanám. De a meleg nyári naphoz ezúttal kerti étkezés is társult, és itt hirtelen fordult a kocka. A paella diszkrét édessége mellett a Heimann karcossá vált, míg a Bukolyi magára talált: minden erénye kidomborodott, és minden hátránya elhomályosult. (Nagy tudomány a bor-étel párosítás, kár, hogy semmit nem tudok róla.)

12 pont és 3100 vagy 3250 Ft.

A Heimann és a Bukolyi egy palack félkomoly chardonnay vagy dűlős furmint áráért 24 pontot és két palack komplementer élvezetet ad. Aki belemegy ebbe a játékba, aligha fogja visszakérni a pénzét.

7 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

behor

Jó kis cikk lett, köszönjük! Éppen az utóbbi időben nézelődtem a fajta eredetét illetően és gondolkoztam, hogy megpróbálok egy Bukolyi-t, de most lehet, hogy inkább a Heimann-nal fogom kezdeni.

silvousplait

Koszonet a cikkert, csak nehany aprosag, kiegesziteskeppen. Utananeztem a hordos erlelesnek: a legjobbak (Georges Vernay, Yves Cuilleron, François Villard...) rendre hordoban a condrieu-t, 9-10, de akar 18 honapon at is. "A chardonnay-val szemben, a viognier-t palackban sem érdemes érlelni"... kiveve, ha mondjuk Château Grillet (onallo AOC, 3.5 ha), vagy a fent emlitett boraszok szamtalan, duloszelektalt tetele, ahol a felso hatar kb. 15 ev... szerintuk, de ezen a szinten itt nem szokas nagyokat loditani.
http://www.domainevillard.com/portfolios/condrieu-deponcins-2012/
http://www.domaine-georges-vernay.fr/en/the-wines/#
http://www.cuilleron.com/pagesGB/vins.htm

alfoldimerlot

Kedves Silvousplait, nem kóstoltam még idősebb viognier-t, nem tudom, hogy mennyire eltarthatóak. Csak azt tudom, hogy a fiatalok gyönyörűek tudnak lenni. A Jancis Robinson-féle Oxford Companion to Wine azt írja, hogy "Condrieu is one of the few highly priced white wines that should probably be drunk young, while this perfume is at its most heady and before the wine's slightly low acidity fades." Örülök, ha téved.

syntaxerror

Ezt a Heimannt ittuk a minap, nekünk nem igazán jött be. Fura volt az édeskés trópusi gyümölcsösség az elején kontrasztban az erőteljes savas lecsengéssel ami utána jött. Szinte bántóan savanykás, karcos pillanatai is voltak. Persze lehet, hogy nálunk is az étel párosítás rontotta el, sült töltött kápiát ettünk joghurttal hozzá (a kápia így édeskés, mint a posztbeli paella).

silvousplait

@alfoldimerlot: Koszonom a valaszt. Egy alkalommal mar volt szerencsem idosebb condrieu-hoz (2001-es evjarat 2008-ban vagy 2009-ben bontva, nem emlekszem pontosan). A "nagyok" helyett egy Gabriel Meffre nevezetu négociant-tol, ki maga is 3-4 evre saccolja a lehetseges elettartamot. Nem allitom, hogy foldhoz vagott, de semmifele hibat nem is mutatott (szelid, elnezhetoen szorakozott oregurra hasonlitott). Ha arra gondolok, hogy J.R. mennyire mellenyult pl. a carignant illetoen, nem kizart, hogy most is teved.

Borfoldrajz

Sziasztok! Én egy borfanatikis vagyok aki mellette Geográfus is, így aztán az utazásaim egy részét a borok világában tettem. 2012 Kettőben sikerült néhány napot eltöltenem a Rhone völgyében, ahol az első megállom Condrieeu falucskája volt. Természetesen a Viognert szerettem volna megismerni, ami nem nagy sikerrel jött össze, viszont minden apróságnak örülni kell. Azért egy rövid időre sikerült Paul Amsellemhez a Domaine Georges Vernay pincészetébe bejutnom. Természetesen azóta sok Viognert sikerült megkóstolnom, mind Franciao-ból mind az USA-ból.
Itt a blogom amit elkezdtem erről az útról írni.

http://borfoldrajz.blogspot.hu/2013/01/kis-borfoldrajz-vintour-de-france-i.html

Itt egy amerikából kóstolt példány is.

http://www.borfoldrajz.blogspot.hu/2013/01/bonterra-viognier-2008-california.html