Menü
Rövid URL

Helyszíni szemle: M. Chapoutier, Hermitage

Chapoutier5

Július 15-e hétfő, Tain l'Hermitage városka. Napon legalább ezer fok, felhő a láthatáron nincs, szinte izzik az előttünk tornyosuló magasztos hegy: a syrah fellegvára, az Hermitage. Amit mi most megmászni készülünk, ahogy a társaságot elnézem. Nekem ugyan eszem ágában nincs mászni, lassan mozgok és a házak nyújtotta gyér árnyékból is csak pillanatokra merészkedek ki, hogy elkerüljem a gyilkos izzadást – ebéd után ugyanis Michel Chapoutier pincészetébe vagyunk hivatalosak. Szomjas Gödény viszont hezitálás nélkül nekivág a kaptatónak, hamar szem elől is tévesztjük. Fotózgatunk, várunk egy darabig, de nem kerül elő; én már abban sem vagyok biztos, hogy látjuk még valaha. A várva várt pincelátogatás előtt azonban előbukkan a semmiből.

A mintaboltban Odile Misery exportmenedzser fogad minket. A bemutatkozás után javasolja, hogy nézzük meg közösen az ültetvényeket, ha már egy kőhajításnyira fekszenek, így ismét elballagunk a szőlőkig, ezúttal a Le Pavillon parcella aljába. Menet közben a teljes sztorit megkapjuk, mely lényegében egyetlen szálon fut: miként virágoztatta fel a 90-es években még tengődő vállalkozást világszerte elismert szereplővé Michel Chapoutier.

Michel 1990-ben, 25 évesen szállt be a ringbe, és gyökeresen megváltoztatta a cég borkészítési gyakorlatát. Csökkentette a hozamokat, biodinamikus művelésre állította át a szőlőket, lecserélte az öreg hordókat. Ma, évi nyolcmillió palackos kihozatalával a Maison M. Chapoutier Észak-Rhone második legnagyobb termelője, de elzászi, provanszi, roussilloni, sőt portugál és ausztrál projekteket is futtat.

A kínálat gyöngyszeme azonban az Hermitage-kollekció. Az appelláció egy egybefüggő, kb. 130 hektáros, délnyugati fekvésű lejtő (bizonyos mértékig emlékeztet a mi Nagy-Egedünkre), melyből 35 fölött rendelkezik a Chapoutier - ez a legnagyobb, egy kézben összpontosuló terület a hegyen. Két iskola szerint készül itt bor: szóló parcelláról, illetve ezek házasításáról, előbbi klasszikusan Ermitage néven, azaz "H" nélkül jelenik meg a palackokon. A birtokon négy ilyen vörös és három fehér készül, továbbá néhány blend is. En primeur kerülnek értékesítésre a borok, a 2012-eseket éppen ottjártunkkor adták el.

Az Hermitage-on megengedett maximális hozam 45 hl/ha, a Chapoutier ehhez képest 35 fölé nem merészkedik. A vörösök kb 20 hónapot töltenek hordóban, ami soha nem 100%-ban új; terroárborok készítéséhez azt nem tartják alkalmasnak, márpedig itt az a cél. Kalauzunk 5-6 évesen kezdené nyitogatni a hegyről származó palackokat.

A séta végén visszkanyarodunk a bemutatóteremhez, ahol egy hatalmas, ízlésesen berendezett helyiségben a borpalettát teljes keresztmetszetében megízlelhetjük. A stílusról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, a borok kozmetikázatlanok, erőlködésmentesek, ugyanakkor tökéletesen tiszták és kimunkáltak (ha pusztán a biodinamika említése folytán netán bizonytalanságokat, borhibákat vízionálna valaki, érdemes megjegyezni, mekkora feltűnést keltenek a nemzetközi porondon Michel Chapoutier bizonyos mozgalmakat érő kritikái: "Ha egy bort magas illóval vagy erős brettel hozol ki, ne hazudd azt, hogy ez a terroir íze.[...] Ha lószagú a borod, az egy hiba. Brett esetén ugyanaz a lovas karakter tűnik fel egy bordeaux-i, burgundi vagy rhone-i borban - elveszíted az autentikusságot"). A kedvenceim (más szóval ezeket venném, az árakkal is kalkulálva): elzászi riesling, cotes du rhone vörös, crozes-hermitage és Sizeranne hermitage.

Alsace Riesling Schieferkopf 2010
Az alap riesling, kb. 13 eurót kóstál. Perfektül tiszta, vonzó, törékeny illat citrommal és kajszival, kóstolva csontszáraz, savhangsúlyos. Keményebb, szép bor. 12 pont

Belleruche Cotes du Rhone Blanc 2012
Fehér alap rhone-i grenache blanc, clairette és bourboulenc szőlőkből házasítva. Olyannyira friss, hogy tutti-fruttiba hajlik az illat. Citrusos, őszibarackos alapok. Reduktív stílus, kis szénsav élénkíti, a klímának megfelelően szélesebb, kerekebb alkat. Szupertiszta, profi. 11 pont. (cca. 9 €)

Invitare Condrieu 2011
Kevés elgyújtott gyufás redukcióval nyit, majd szellőzéssel egzotikus gyümölcsös, őszibarackos, illatos jelleg bontakozik ki. Van benne izgalom és gyümölcsön kívüli komplexitás is. Condrieuhöz hűen lágy sav, olajos, közepes test. Fehér húsú őszibarackos, száraz íz. Finom fanyarság lendít rajta, bár kicsit alkoholos. Nem egy ropogós bor, de karakteres. 12 pont (cca. 39 €)

Chapoutierlineup2

Chante-Alouette Hermitage Blanc 2011
Oxidatív jellegű (nem oxidált, nem ugyanaz!), karakteres és érdekes illat. Finom fa, kis füst, sárga csonthéjasok, csipet karamell. Testes, széles, enyhén olajos, sava nem hangsúlyos, kifejezetten ízgazdag, árnyalatnyit sós. Faragott, délies karakterű és kicsit alkoholos, legfőképpen meg izgalmas és nagy formátumú, komoly bor. 15 pont (cca. 40 €)

Belleruche Cotes du Rhone Rouge 2012
Nem lát fát. Tipikus CdR, akár a nálunk kapható, olcsóbb Tescós és Lidlös változatok, egy fokkal nagyobb tartalommal. Gyönyörű, friss, tiszta, primőrös illat, málnás, nagyon gyümölcsös. Jól iható, arányos, friss és zamatos. Jók a savai is. Nem bonyolult, de a maga nemében hibátlan, fogyasztásra csábít. 11 pont (cca. 8 €)

La Bernardine Chateauneuf du Pape 2010
100%-ban betonkádban készül. Szilva, málna, némi fűszer és talán bőr; érettebb, bujább és koncentráltabb illat. Szájban kerek, finoman lágy, behízelgő. Közepestől több, markáns, de arányos tannin, jó struktúra. Puritán gyümölcsös íz, kicsit magas alkohol, mondhatni jellegzetes CdP. Ez is profi munka, se egy durva él, se egy hiba - mesterkéletlen, őszinte bor. 13 pont (cca. 39 €)

Chapel
Hermitage2
Karós szőlők a Hermitage-on

La Petite Ruche Crozes-Hermitage 2011
Intenzív, hűvös illat, a crozesok általános zöldes beütésével (hiába, a síkon itt nem igazán érik be a syrah). Füstölt sonka, kevés cékla. Fűszeres. Nagyon syrah. Alig közepes test, élénk sav, magas szerkezet. Elegánsabb irány, száraz, tanninja remek. Elég savas, de még arányos. Tiszta és tipikus. 12 pont (cca. 13 €)

Les Granilities Saint-Joseph 2011
Redukciós, savas, zárkózott, nem igazán értékelhető ebben az állapotban. (cca. 23 €)

Monier de la Sizeranne Hermitage 2008
Wow. Fejlődő illat, nem lehetne syrah-sabb, itt viszont teljesen beérett a szőlő (a crozesszal ellentétben). Sok-sok bors, céklás-földes árnyalatok, gyümölcs fekete ribizli és meggy között. Egy kevés medvecukor. Komoly és elegáns. Kimért, mégis ízgazdag, csodásan elegáns és kidolgozott. Közepestől több, szuper sav, sok, de mesésen szép és integrált tannin. Nem kevés burgundi hasonlóság. Élmény - a maga súlycsoportjában nagyjából tökéletes. 16 pont (cca. 45-50,00 €)

Le Pavillon Ermitage 2007
Másik világba csöppenünk: a Sizeranne után lenyűgöző a jelentősen nagyobb koncentráció, a sokkoló első benyomás után azonban, miután eltölt vele kis időt az ember, már kevésbé lélegzetelállító. A méretek nagyobbak, de faragatlanabb, és inkább sűrű, mint komplex. Persze most kóstolni csupán az esélyek latolgatása, egy évtizedet legalább illene érlelni, ha nem többet. Az alapanyag még érettebbnek tűnik, mint az előző bornál, bár így sem túlérett, vagy déli jellegű. Fekete meggy, némi medvecukor, fűszerek, kevés bőr nehezen szálazható elegye. Test közepes és nagy között, a sav remek, tannin rengeteg. A méretek ellenére nem túlzó vagy túlextrahált, viszont hiányérzetet kelt csiszoltság terén. Ki tudja, hova fejlődik? Jelen állapotában én 15 pontnál behúznám a kéziféket. (cca. 140 €)

1 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

Borfoldrajz

Szia! Mint geográfus és borkedveleő, én is jártam Hermitagban pont a M Chapotiernél. Persze engen nem vártak csak egy egyszerű hátizsákos túristaként rongyoltam be hozzá a Shirazokat kutatva. Ettől még igen érdekes volt. A milliókat érő 130 hektárnyi szőlőhegyet viszont a tűző napsütésben én is végigjáram. Ha kedved van akkor olvasd el a aróla készült írásom.

http://borfoldrajz.blogspot.hu/2013/01/vintour-de-france-ii-hermitage.html