Menü
Rövid URL

Hárslevelű vs. viognier

Condrieulineup2015

Képes a hárslevelű megszorítani a viognier-t? Úgy egy, vagy már talán másfél éve lehetett, hogy iszogattunk Dagadtossal, és mutatott nekem két olyan hársat, hogy csak ámultam és bámultam. Az egyik Bott volt, a másik meg a másik Bott. Nemzetközi színvonal, nagy kaliber, ilyenek jártak a fejemben. Aztán meg az, hogy erről valóban meg is győződhetnénk.

Akkoriban még hittem a leírásoknak, miszerint ez egy illatos szőlőfajta – manapság már vannak kétségeim efelől –, jellemzően savban sem túl erős, így a viognier-nél kötöttem ki, mint ellenfél. A mezőny összeállításánál igyekeztem az évjáratokat közel tartani egymáshoz, ill. innen is, onnan is nagy nevektől válogatni. A vakkóstolóra végül tavaly novemberben került sor.

A koncepcióm hamar zátonyra futott. Bár azt mondhatnám, hogy csak a fajták között volt nagy a kontraszt. A hazai versenyzők kollektíve úgy festettek a kihívók mellett, mintha kissé elavult technológiával készültek volna: tompának, enyhén oxidáltnak és rendezetlennek tűntek egytől egyig. Kisarkítva a dolgot, mintha száraz szamorodnikat tettünk volna wachaui fehérek mellé. Értékelhetetlen minőségről beszélni goromba túlzás lenne, azonban fájóan nagy szakadék tátongott a két csapat között.

A palackok harmada várt félretéve rám, és a visszakóstolásra, így a balul elsült vakozás jegyzeteit egyszerűen kihajítottam, majd nekiálltam komótosan feldolgozni a maradékokat (ezt találják lentebb kivonatolva). A hárslevelűkbe így sem szerettem bele, bár a maga módján egyik-másik egészen jó. A három francia ugyanakkor kivétel nélkül kifogástalan és élvezetes, és nem annyira komplexitást, mint ezt hiányoltam a mieinkből.

Lisicza Grüner Veltliner 2015

Vakon kaptam a pohárba, bemelegítésként. Kirobbanóan tutti-fruttis, nyilván reduktív. Őszibarackos aromák, királyleányka lenne? (Nem az.) Remek savak. Friss, lendületes és egészen csiszolt, jó inni. Technó, egyszerű, de ezzel együtt is felettébb kellemes. 9 pont, jó vétel, ha valaki ilyen bor után nézelődik (83/100, cca. 1200 Ft, létezik magnum palackban is)

Demeter Zoltán Szerelmi Hárslevelű 2013

Benzin, birsalmasajt és méz. Kétévesen. Palackbukés, már-már szamorodnira emlékeztet. Testes és élénken savas. A pincére jellemző gömbölyded stílusról itt határozott édesség gondoskodik. Egy kicsi nyersesség azért így is akad a végén. Karamelles, előrehaladott, másrészről ízgazdag és behízelgő. Nem gyakran vágyom ilyen borokra, de távolról sem rossz; azért reménykedem, hogy nem volt reprezentatív a palackunk. Palackérettségre nyitottaknak szűk 12 pont (87/100, cca. 7400 Ft.)

Balassa Kvarc Hárslevelű 2013

A vakkóstolón nem sokan szerettünk bele, de otthon, az időt rászánva végül ezt találtam a legstabilabbnak a hárslevelűk közül. Igen érett, buja bor – felismerhetően Balassa stílus –, de legalább van fajtajellege. Fahordó kókuszos, füstölt sonkás jegyei, egzotikus sárga gyümölcsök, némi redukció. Gazdag, öblös, krémes és édes korty. Határozottan, de nem tolakodóan fás íz. A szesz kikandikál, a sav szokatlanul lendületes, de ebben az esetben szerencsére kellően integrált. Késői szüret, újvilág, ilyenek hamarabb eszembe jutnak róla, mint az elegancia. Viszont csak néhány apró finomítás hiányzik egy egészen komoly borhoz. Stabil 12 pont (88/100, cca. 6400 Ft)

Bott Kulcsár Hárslevelű 2013

Visszafogott és neutrális. Halk a többi bor után, szokni kell – másfél év után rá se ismerni, csak remélni tudom, hogy ez holmi látványos bezárkózás. Szégyenlős gyümölcsök, némi benzin, idővel azért egy kis maracuja is előbújik, szerencsére. Határozott maradékcukor kerekíti, a textúra olajos, de még így is sorjás, nyers. Azok a 2013-as savak... kiszárítja a szájat. Kell neki a levegőzés, egyre inkább magára talál, és hidegen sem jó inni, de az összkép így is felemás. A 10 pont pusztán az erényeinek szól, nem jelenlegi élvezhetőségének. Az idő talán kegyes lesz hozzá. (85/100, cca. 4200 Ft)

Bott Frigyes Hárslevelű 2013

A vak körben nem szerepelt különösebben rosszul, de aztán valahogy nagyon összekuszálódott. Az intenzitása jó, de elég furcsa az illat: tepertő és kevés méz jellemzi. Fémes. Nagyon, nagyon, nagyon savas. Tea, amibe beleborult a citromlé. Ez is kiszárítja a szájat. A gyümölcsöket mintha valaki ellopta volna, eltűnt a szövet a vázról, csupaszon hagyva a csontokat. Nem értem, mi történt vele, de ebben a formában élvezhetetlen. A pontozástól inkább eltekintenék. Cca. 4500 Ft.

Györgykovács Hárslevelű 2012

A franciák mellett ez is öregedőnek, kissé oxidáltnak, birsalmasajtosnak hat. Illatában az az agyagos-viaszos dolog, ami tokaji furmintokra szokott rátelepedni, egyébiránt neutrális. Hárslevelűként végre szebb arányokat mutat, kerek, élmentes, szelíd, nem kapar. Puha, lágy savú, tulajdonképpen alkatra nem áll messze a viognier-ktől – ide vártam volna a többieket is (2013-ból hiba volt). Kissé erőtlen, vizes és rövid, elég egyszerű bor. Mindössze a kerekség, fogyaszthatóság az érdeme. 9-10 pont (83-84/100, cca. 4000 Ft)

Domaine Ogier Condrieu La Combe De Malleval 2013

Kiugrik a pohárból, olyan intenzív. Tündöklően friss, zsibongó és aromatikus. Őszibarack és aszalt körte, gyömbér, komlóvirág fanyarsága: csodaszép illat. A korty áttetsző, a konzisztencia jellegzetesen olajosabb. Törékeny, de micsoda zamat! A savnak nem osztottak lapot, de fura módon nem is hiányzik (nekem legalábbis; ha elméletet kell gyártsak, akkor azt mondom, hogy az alkohol képes bizonyos mértékig átvenni a szerepét, mint gerinc – és a tramini is így működik –, meglehet, hogy egy kis polifenollal/tanninnal megtámogatva). Fineszes és sokrétű. Nem olcsó, de az utolsó cseppig élvezetes és kifogástalan, el nem tudom képzelni, hogy akadjon, akinek ne tetszene. Elég nagy ugrás a hárslevelűk után, minden tekintetben. 14 pont (91/100, 33 euró, vinatis.de; minden bizonnyal Tar Ferencnél is kapható)

Eagles Nest Viognier 2013, Constantia, Dél-Afrika

Dél-afrikai siker: ez a bor egyértelműen a condrieu-k világát tükrözi. Pont olyan tündöklően friss és törékeny, noha a rhone-iak gazdagságától elmarad egy kissé, és savai is szembetűnően élénkebbek. Hozza a viognier zselés cukorkát, őszibarackot és virágokat idéző illatát, textúrája szelíden olajos. Elegáns és mély zamatú. Mondhatni még primőr. Csiszolt, komoly bor, a sava viszont megoszthatja a kóstolót: zavarónak találhatja, aki nem ezt várja a fajtától (és esetleg savazást gyanít), illetve megmentheti azok számára, akik pont ezt hiányolják a többiből. Nekem nem volt vele bajom, a pontszám így felfelé billenve 14 pont (90/100, 18,21 euró, wein-deko.de)

Yves Cuilleron Condrieu Les Caillets 2013

A condrieu-k között ezt tűnik a leghagyományosabbnak, a leginkább beavatkozásmentesnek. A vak kört összesítettben gond nélkül megnyerte.

Egy fokkal sárgább és fejlettebb, mint a többi viognier, a hársaktól így is frissebb. Egy kevés a védjegy zselés cukorkából, de semmi műanyag. A buja illatban még aszalt őszibarack, némi zöldfűszer. Condrieu-nek egészen feszes, kevésbé lágy savú, és ez sokaknak bejött a társaságból. Nem tudom, hogy lehet ilyen aromagazdag, ami ennyire törékeny és mégiscsak moderált savú, de egészen betölti a szájat. Szuperfinom, kedves, kecses bor. Élmény. 14-15 pont (91-92/100, 41,95 euró, vinatis.de)

E. Guigal Condrieu La Doriane 2014

A leírások alapján egy késői szüretes, barokkosan túlzó parkeri szörnyre számítottam, amit utólag legalábbis túlzásnak érzek. Sziporkázóan üde, illatos, őszibarackos, ami már-már Haribóba csap át. Itt már a hordó is megjelenik füstös jegyeivel – vélhetően méregdrága: tetszetős, szépen integrált, nem ejt csorbát a frissességen. Szájbetöltő íz, finoman olajos textúra, sav szinte sehol. Áttetsző, törékeny (ismét), kifejezetten elegáns, és messze a legkomplexebb a sorból. Egészen jó utóízt produkál.

Színpompás, finomra csiszolt, különleges tétel – borvidéki magaslat. 16 pont (93/100, 55,5 euró, vinatis.de)

4 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

dagadtos

A két Bott pontozását/értékelését nem nagyon értem, meg kell mondanom. Gyanítom, hogy nem voltak jók a palackok, nekem két kiemelkedő magyar borról van szó. A Kulcsár ráadásul egyrészt nagyon intenzív volt, másrészt nem túl savas, főleg, hogy volt maradékcukor. Persze mindkettő öregedhetett sokat, én fiatalon kóstoltam őket, de akkor többször is. Mindenesetre nekem az elmúlt évek tíz legjobb magyar fehérében mindkettő benne volt, így ez egy elég érdekes eredmény.

dagadtos

A Bott Kulcsárba belefutottam a napokban én is, sajnos igazat kell adnom a leírást illetően, ez a palack sem érett szépen. Nem nagyon hiszek a visszaútban, oxidációt is éreztem már benne. Fiatalon kellett meginni. Talán az üvegdugót át kellene gondolni azért.

donito82

Teljesen elbizonytalanodtam. A 2013-as évjáratban Tokaj szinten nagyon bíztam, hosszan eltarthatóságot jövendölt a termelők többsége, a kritikusok is jól fogadták a kulcspincészetek több nagynevű tételeit. Nekem személy szerint a Demeter Zoltán Szerelmiből 2, a Bott Juci Kulcsárból 2, a Bott Frici Hárslevelűből ugyancsak 2palack van elfektetve....
Hogy lehet ekkora pannon klasszis (legalábbis több teszt alapján) ekkora zuhanást elszenvedni?
Az üvegdugóval kapcsolatban a tokaji élboly szinte 100%-ig átállt. E mögött van pozitív tapasztalat? Lehet én vagyok a tapasztalatlan, de külföldön még nem találkoztam még ezzel a zárási móddal.
Csavarzár teljesen elvetendő?

octopus

@donito82: nekem az a benyomásom, hogy a 2013-as tokajik gyorsabban fejlődnek a szokásosnál, de ez nem tudom, mennyire általános jelenség. Mondjuk én amúgy sem vagyok odáig az évjáratért. A Kulcsár megzuhanása előtt értetlenül állok, azóta találkoztam egy 2012-es Bott furminttal (szintén üvegdugós), az remek formában volt.

Nem tudok tanulmányt idézni, de úgy hallottam, az üvegdugó nagyon sok oxigént enged át, nekem szerencsétlen választásnak tűnik. Szerintem messze a csavarzár a legjobb zárásmód a ma elterjedtek közül.