Menü
Rövid URL

Három cabernet: Chateau Moulinat, Pfneiszl és Vasse Felix

Vassecsm

Két éve is meglehetett már, hogy nem bírtam szabadulni a mediterrán szőlőfajták bűvöletéből. A grenache, carignan és mourvedre felfedezésére indított expedíciók ugyanakkor érdeklődésem peremvidékeire száműzték a korábbi kedvenceket, mígnem ősszel egy nagyobb horderejű esemény ki nem zökkentett a napfényimádatból. Bordeaux-i borok lepték a Lidl polcait, nagy számban és a mindennapokra kalibrált árcédulákkal.

Külföldi borvidék talán még nem képviseltette magát itthon ilyen jelentékeny felhozatallal a megfizethető kategóriában, és ez engem is újabb és újabb satós palackok beszerzésére csábított. Valahol az ötödik és a tizedik üveg között azon kaptam magam, hogy idevágó régi posztokat olvasgatok, német és angol webshopokban kutatok érdekes cabernet-k után (amik többnyire inkább bordeaux-i blendek, persze) – a tényállás ekkor már nem szorult magyarázatra. Újabb korszak, újabb cabernet-korszak.

Időközben az is kiderült, hogy ami a legelterjedtebb szőlőfajtákat illeti, a világ bortérképe alaposan átrendeződött az utóbbi mintegy két évtizedben, és a lista élére immár jelen írás tárgya állt. Ebben bizonyára szerepet játszik a megbízhatósága is, persze bakot azért ezen a terepen is lőhetünk.

Az alábbi három próbálkozás közül például csak kettő jött össze, bár az a kettő igazán. A bordeaux-i az általam próbált Lidl verziók két legjobb vételének tagja (a másik a Chateau Le Pey 2010), amennyiben még fellelhető, feltétlen érdemes lecsapni rá. Az ausztrál a kontinens két legelismertebb cabernet-termőhelye közül a konzisztensebbnek tartott Margaret Riverből származik (a másik Coonawarra; mindkettő óceán mellett fekszik, hasonlóan Medochoz), és nem cáfol rá a hírnévre. A soproni viszont rendesen félresikerült – így hirtelen nem vágom, hogy Pfneiszlék bio-átállásának utolsó évéből származik-e a tétel, vagy már hivatalosan is "bio". Egy évtizeddel ezelőttről rémlik néhány nagyszerű bor a pincétől, ezt inkább intézzük el azzal, hogy az átállás nehézségeinek nyomát viseli magán.

Chateau Moulinat Haut-Medoc 2010

Vérbeli balparti bordeaux-i potom pénzért. Persze nem az igazán komplex fajtából, de cru bourgeois-nak nyugodtan címkézhetnék. Minden aspektusból klasszikus: fűszeres, elegáns, egyenes szabású, selymes textúrájú és csontszáraz. És persze nem alkoholos. A gyümölcs osztályon felüli, élénk, intenzív és fekete, a hordó ízléses, egzotikusan fűszeres és integrált. Gyönyörű illata van, finoman babéros és eukaliptuszos. Szinte könnyednek hat ahhoz képest, amit ezek után várna az ember; korántsem robusztus, alig közepes testű, a tannin elsőre kevésbé feltűnő, noha markáns. Olyan csiszolt és áradó, hogy azonnal fogyasztható, de akár érlelhető is. 12 pont alulról, best buy (2300 Ft Lidl).

Pfneiszl Cabernet Sauvignon 2009

Bio-útvesztő. Alaktalan, borszerűtlen és bizonytalan, mintha maga sem tudná, mi akar lenni. Cabernet-hez végképp semmi köze. Színe világos, illata nem tiszta, valamiféle tinta- vagy festékszerű dolog uralja, a kiegészítők avar és animalitás, meggymagos fanyarság. Kóstolva sem kevésbé furcsa, nem tűnik gyenge anyagnak (értsd: túlterhelt szőlő híg levének), mégis semmilyen. Némi öreg, savanykás meggybefőtt feltűnik ízében, kis édesség kíséretében (az nem jó). Szinte semmi tannin nincs benne. Szerkezet, összhang, tisztaság, identitás – a hiánylista hosszúra nyúlik. Nem húzós vagy ihatatlan, de ezzel erényei ki is merültek. Szűk 8 pont (jellemző ára kb. 3500 Ft, az Auchanban éppen 2500-ért volt kint a polcon).

Vasse Felix Cabernet Sauvignon Merlot 2011, Margaret River

Újraértelmezett bordeaux-i, a maga ausztrálos módján még elegáns is. Modern, profi bor, nem vét hibát; megkérdőjelezhetetlenül tiszta és faragott, még csak nem is extrahált. Roppant intenzív, ám kimért, hűvös illat, bravúros hordóhasználat, a fa mindössze diszkrét, beolvadó árnyalat. Kevés mentol, sok fűszer, nem direkt sötét bogyósok. Szájban dettó elegáns, gyönyörűen kidolgozott, élmentes, tökéletesen megközelíthető és nyílt, nem szorul érlelésre. A szerkezet nem hangsúlyos, mint egy bordeaux-iban, hiányérzetet mégsem hagy; arányaiban jóval kevesebb a tannin, bár olyan puha, hogy elsőre szinte fel sem tűnik közepes mennyisége. A sav ugyanakkor élénkebb. Nem alkoholos (pedig 14,5%-ot mutat a címke), nem édes, utóíze is egészen jó. Szép. 13 pont (13,95 font sterling /a kinti borterheket tekintve kb. annyiba kerül, mint Pfneiszl/, winedirect.co.uk).

Ide még nem érkezett hozzászólás.

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.