Menü
Rövid URL

Dél-Afrika, új idők, terroárborok II.

Demorgenzonmaestro2013

Az előző mustra után elhiszem, hogy Dél-Afrika készít termőhelyet tükröző borokat – jelen futam után pedig azt is, hogy mindezt világszínvonalon teszi. Mellbe vágott ugyanakkor, hogy a csúcsborok mennyivel meggyőzőbbnek bizonyultak, mint a középmezőny. Dél-afrikaiból a drágát érdemes venni? Steven Spurrier biztosan nem tiltakozna egy ilyen kijelentés hallatán, és Jancis Robinson sem rest elismerni, hogy mennyivel visszafogottabb az árazás a konkurencia fényében.

Saját tapasztalat alapján, hasonlóan magas színvonalú sort, ekkora költségvetésből és pusztán nemzetközi megmondóemberek értékelésére alapozva a világ bármely szegletéből ritkán sikerül összerakni. A nyolc palackból itt egy akad, melyet nem fontolnék meg újra, mint vételre érdemes bor, és egy sem, aminek tisztasága, minősége kifogásolható lenne.

Ráadásként pedig itt van a palackdizájn. Egyik-másik a legjobbak között van, amiket valaha láttam (a Secateurs az egyik, a Maestro a másik – ezen nem ér meglepődni, könnyen kiszúrható, hogy a múlt heti DMZ rokona –, de a többi sem csúnya). Említésre alig érdemes borgyűjteményemben (talán helyesebb lenne készletről beszélni) immár állandó helye van Dél-Afrikának.

Badenhorst Secateurs Chenin Blanc 2013, Swartland

Bemelegítésnek valami olcsóbb. Londontól Chicagóig kiváló vételként tartja számon a sajtó, és nem érdemtelenül. Szebb, tartalmasabb és hibátlanabb a múltkori fehérek mindegyikétől, és még inkább előnytelen megvilágításba helyezi őket, hogy olcsóbb is.

Élénk, tiszta, játékos. Ha kölcsönözhetek Alföldi Merlot-tól: akusztikus. Diszkrét mangós, virágos jegyek az illatban, erőlködésmentes korty, jó sav és szép kerekség. Zamatos, sárga gyümölcsös, érintésnyi CO2-vel. Nem igazán komplex, de ennyiért nem is várnám. Arányos, áttetsző, természetes és nagyon itatja magát. És hát a palack is valami kegyetlen jól néz ki. Szép és best buy (12/20, 88/100, 8,90 €)

Sa

DeMorgenzon Maestro White 2013, Stellenbosch

Egy kicsit magunk mögött hagyjuk a swartlandi forradalmárokat, hogy Stellenbosch (a helyi Villány, ha úgy tetszik) egyik új csillagára vessünk egy pillantást. A csavar azért most sem marad el a sztoriban: a DeMorgenzon birtokon napi 24 órában sugárzott barokk zene hivatott a szőlő növekedését serkenteni, csakúgy, mint az érlelődő borokat kiteljesíteni. Még az is lehet, hogy tényleg működik a dolog.

37% chenin blanc, 24% chardonnay, 24% roussanne és 15% viognier, alkohol 14,2%, maradékcukor 3,3 g/l, pH 3,32. Spontán erjedt kis francia hordókban és betontojásokban.

Modern és mérhetetlenül profi bor. Éteri tisztaság. Van valami megkapó abban, hogy testes, az alkohol is csipked a végén, összességében mégis vibrálóan frissnek és szinte könnyednek hat. Orrban visszafogottabb, citrusos, vélhetően a viognier-nek köszönhetően diszkréten illatos, kóstolva nagyboros mélységet mutat. Zamatos, elegáns, kifinomult, véletlenül sem nehézkes. Nem tudom, láttam-e valaha magyar fehérboron ilyen szép és ilyen jól használt fát, de azt hiszem nem (őt emlegettem a tölgybe fojtott Dereszla Kabar kapcsán). 14 pont és remek vétel (91/100, 20 euró volt, az évjárat már kifutott, wein-deko.de)

Majdnem friss hír, hogy az újabb kiadás besöpörte be a Decanter World Wine Awards "15 font alatti fehér házasítás" nemzetközi trófeáját. Arról is szó lesz hamarosan.

Sadie Family Wines Skerpioen 2013, Swartland

Eben Sadie szimplán a legnagyobb név a dél-afrikai borvilágban. Az elsők között lépett a terroár ösvényére, és mai napig – immár elismertségnek örvendve – az egyik legeltökéltebb úttörő. Nem véletlen, hogy négy borral szerepel ebben az összeállításban (mind a Die Ouwingerdreeks, azaz öreg tőkék sorozat tagja).

Chenin blanc és palomino – a "sherry szőlő" –, field blend, azaz egybe szüretelt és így feldolgozott "házasítás". Mint egy Szepsy furmint letekert fa-hangerővel és gyógyvíz (redukció) nélkül – nem először írom ezt le Sadie-bor kapcsán. Neutrális, visszafogott aromatika, szellőzés után halványan felderengő alma és méz. Loire-völgyinek nem nézném, de cheninnek stimmel. Kóstolva is semleges, ám nyilvánvalóan tartalmas íz. Nagy test, kissé olajos és hömpölygős korty, némi édesség és emelkedett alkohol. Diszkrét hordó, vagy talán finomseprő mogyorós árnyalata. Az alkoholtól eltekintve egészen faragott. Zéró újvilág, maximális természetesség. Textúráról és súlyról szól jelenleg, az idő remélhetőleg az aromákat is meghozza majd. 14 pont (90/100, parafa, 14%, 29.90 euró)

Sadie Family Wines Skurfberg 2013, Swartland

Puritán, természetes. Visszafogott, kissé neutrális, de komolyság árad belőle. Olyan, akár a Skerpionen, csak minden ponton jobb egy kicsit: több az illat, alacsonyabb a szesz, feszesebb a test és mélyebb a zamat. Citrus és sárga csonthéjasok, hordó sehol. Lehetne színesebb aromatikailag (talán lesz is idővel), de nehéz belekötni. Chenin blanc. 16 pont (93/100, parafa, 13,5%, 29.90 euró)

Sadie Family Wines Pofadder 2013, Swartland

Egykoron a dél-afrikai vörösbor alappillére, a cinsault a huszadik század végére kegyvesztetté vált. Nem egy sokra hivatott fajta, világos, könnyű bort ad, leginkább rozénak alkalmas, a kontinens déli csücskében mégis összetevőként szerepelt számos régi klasszikus vörösben, gyakran cabernet-vel házasítva. Manapság megújuló érdeklődés övezi a minőségi szegmensben.

Meglehet, hogy ez a világ legjobb cinsault-ja. Igen, relatíve világos és könnyed, de inkább pinot-, mint sillerszerű. Kadarkától mélyebb, rubin szín. Pirosboygós jellegű, de inkább hibiszkuszos, mint gyümölcsös illat fiatalos frissességgel és az extra napfény édességével. Kerek, szellős korty, olyannyira összecsiszolva, hogy elsőre fel sem tűnik sav, alkohol és tannin jelenléte. Utóbbi azért szolgáltat némi textúrát és tartást. Roppant kiegyensúlyozott és ismét természetes. Kimért, szöszölős bor, el lehet benne mélyedni. Megvan benne az X-faktor. 14-15 pont (91-92/100, parafa, 14%, 38,90 euró)

Sadie Family Wines Soldaat 2013, Swartland

A Pofadder fivére, 100% grenache. Nem feltűnősködik, de nyilvánvalóan különleges. Puritán, áttetsző, izgalmas. Főtt eper, föld és hibiszkusz a főbb színek, rozmaring és mentol az árnyalatok. Remek intenzitás. Kóstolva erőlködésmentes, kiegyensúlyozott és gördülékeny; pinot-szerű. Plusz intenzitás és élénkség a Pofadder után, szájbetöltőbb, meggyőzőbb. Közepes test, száraz, némileg sós íz, elégséges tannin. Nem robban, ám hosszú, a korty végén sem lankad intenzitása, és egysége sem bomlik meg. Fine wine. 16 pont (93/100, parafa, 14%, 36,90 euró)

Mullineux Syrah 2012, Swartland

Egy kis hermitage, markáns afrikaans akcentussal. Nem túlérett, de van benne valami édes, napfényes, nagyon helyi jellegzetesség. Szúrósan fűszeres. Sült fekete ribizli, feketeszén és bors az illatban. Kóstolva egy tradicionális észak-rhone-i: csontszáraz, közepes testű, szép (ám nem hangsúlyos) savú és határozott tannin keretezi. Ésszel extrahált és elegáns. Kidolgozottabb, mint mély, de ami egem illet, többre tartom, ami erről az oldalról közelíti a nagyságot. Nem szupersztár, de kiváló. Remek vétel. 14 pont (90-91/100, parafa, 13,5%, 22,90 euró)

Meerlust Rubicon 2009, Stellenbosch

Helyi oldszkúl klasszik, bordeaux-i mintára épült birtok. Cabernet-merlot blend kevés franc-nal megspékelve. Sötét, gránát szín, téglás árnyalatú peremmel. Fekete mélység, jó adag babér, paprika és fakéreg, délies érettség. Testes, sűrű, viszont nem túlextrahált. Krémes, lágy textúra, korrekt sav, zárásként cabernet-sen combos, hangsúlyos tannin. Nem egy medoc-i arisztokrata, inkább gazdag, robusztus csúcsvillányi a fogyaszthatóbbak közül, mondjuk egy jó Malatinszky. Talán nem újszerű bor, de a maga módján egészen jó. 14-15 (91-92/100, parafa, 14,5%, 24,90 euró)

Beszerzési források:

starweine.com (Secateurs, Sadie, Mullineux)
belvini.de (Meerlust)
wein-deko.de (DeMorgenzon)

Ide még nem érkezett hozzászólás.

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.