Menü
Rövid URL

Az alpesi Szentesi – Manni Nössing

St michael eppan
St. Michael Eppan (fotó: www.neocomm.de)

Az olasz fehér nem az egyetlen fehér folt a műveltségemen, de talán ez viszket a legjobban. Minimális tájékozottságom egy 2015-ös Decanter mellékletből származik, amelynek szavahihetőségét egy toszkán nyaralás erősítette meg. A fehér folt kiszínezése azzal kezdődött, hogy sikerült megjegyeznem Trentino-Alto-Adige nevét, és hogy ott a szövetkezetek is jó pinot blanc-t és gewürztraminert készítenek.

A bíztató kezdést követő online tapogatózás hamarosan mintavételezésbe torkollott, és végre leesett a tantusz, hogy a hangsúlyos kétnyelvűségnek komoly oka van: Alto-Adige valójában Déltirol, Ausztria egyik elcsatolt tartománya. A Bajorországot Itáliával összekötő Brenner-hágó miatt Tirol minimum 1500 éve német érdekszféra, és ebből közel 800 évet húzott le a Habsburg Birodalom részeként. Szakadást az I. világháború hozott, amikor a Szövetségesek Déltirol belengetésével csábították Olaszországot hadbalépésre. Az 1919-ben hivatalosan is annektált területről először megpróbálták kiutálni az osztrákokat, majd Mussolini idején beolvasztani/felhigítani (az italianizáció odáig fajult, hogy 1927-től a sírköveken is megtiltották a német nevek használatát). A nyelésnek terrorszervezet lett a vége: a BAS (Befreiungsausschuss Südtirol) 1956-tól másfél évtizeden át küzdött az autonómiáért. 1998 óta a gyakorlatilag újraegyesített Tirol az Európai Unió egyik mintarégiója Europaregion Tirol-Südtirol/Alto Adige-Trentino néven. A népesség 62 százaléka ma is németajkú (ez közel háromszorosa az olasz anyanyelvűeknek), és borászati szempontból sem mellékes, hogy az EU egyik leggazdagabb régiója.

Schloss warth
Schloss Warth (fotó: www.sentres.com)

Ahhoz képest, hogy Déltirol az Alpok déli csücske, a nyár meglepően meleg, a napsütötte órák száma magas. Kevésbé meglepő, hogy a napi hőingadozás is jelentős. A völgyekben almát termesztenek – az EU almatermésének 10 százaléka innen származik -, a hegyoldalakon szőlőt. A szőlőbirtokok átlagterülete itt a legkisebb egész Olaszországban, ezért a kisgazdák hagyományosan szövetkezetekbe tömörültek. A borok 70 százaléka ma is 14 szövetkezetből származik, és ezek a világ legjobbjai közé tartoznak (Kellerei Terlan, Nals Margreid, St. Michael-Eppan, Kellerei Tramin stb.).

A fajtaválasztékban elég nehéz rendszert találni. Egyrészt vannak a pinot származékok – weissburgunder (alias pinot blanc), szürkebarát (alias pinot gris) és chardonnay -, másrészt a germánok (müller-thurgau, kerner, silvaner, gewürztraminer, riesling, grüner veltliner), ugyanakkor a legjobb borok talán még mindig sauvignon blanc-ból készülnek. Vörösben a vernatsch és a lagrein a legfontosabb, de én még egyiket sem kóstoltam.

Manni Nössing

„Manni Nössing Olaszország egyik legtehetségesebb borásza. Valójában minden bora annyira jó, hogy gyakorlatilag lehetetlen megmondani, melyik a legjobb, vagy akár csak melyik a kedvencünk (azért az egyéni ízlés tagadhatatlanul segíteni fog a választásban). Nössing leghíresebb bora a Kerner. Szerintem a Müller-Thurgau Sass Rigais semmivel sem rosszabb, és a Sylvaner a leginkább alulbecsült bora (néha az a benyomásom, hogy Nössing részéről is). Én ellenvéleményt jelentek be: a Sylvaner sokkal több elismerést érdemelne, hiszen gyönyörű, érlelésre méltó és ragyogóan tiszta bor, amelynek bérelt helye van a legjobb olasz fehérek között. Sőt, legyen bármilyen nagyszerű is a többi bora, a Sylvaner az, amitől majdnem minden évjáratban leesik az állam és elakad a szavam.”

Az idézet Ian d'Agatától származik, aki az olasz borok egyik legnagyobb szaktekintélye, és a Vinous-ben jelent meg ez év februárjában. A Vinous főszerkesztője, Antonio Galloni - akit sokáig Robert Parker kinevezett utódjaként tartottak számon - szintén Nössing-rajongó: "aki szeretné megérteni a leglényegét annak, hogy mitől olyan különleges hely Alto Adige, annak ezzel a kisbirtokkal kell kezdenie" írta, és azzal a lendülettel 94 pontot osztott ki a 2012-es Kernerre.

Ilyen felütés után érthető, hogy tapogatózni kezdtem a beszerzés irányába. Minden más esetben ez körülményes és költséges lett volna, ám egy kedves barátom éppen a környéken síelt, és haladéktalanul intézkedett.

Az idősebb Nössing még a helyi szövetkezetnek adta el a szőlőt. Az ifjabbik, ’Manni’ Nössing 1999-ben önállósította magát, amikor 11 társával megalapították a Freie Weinbauern Südtirols kört. Elmondása szerint ezzel ki is vívták a falu bolondja címet Brixenben. Ma már 18-an vannak, és Nössing borai másfél évtized alatt szinte minden lehetséges díjat besöpörtek. (A fenti videó minden szónál többet ér.)

Az Eisack/Isarco völgye a legészakibb olasz borvidék legészakibb csücske. Brixen/Bressanone már vastagon az Alpok, a Brenner-hágó mindössze félóra autóval. Az 550 méter magasan fekvő, 20 ezer lakosú kisvárost 2500 méteres csúcsok övezik.

„Az igazán nagy történetek ott születnek, ahol a dolgoknak van idejük beérni. A rieslingek, Chablis vagy Champagne – ezek mind hozzászoktak a küzdelemhez a természettel, az esővel, a faggyal. Ha valami túl gyorsan vagy túl könnyen terem, abból ritkán sül ki nagy dolog”nyilatkozta Nössing nemrég.

Ő valóban kisgazda: 5,5 hektár saját szőlője van, kettőt bérel. Az éves termelés nagyjából 50 ezer palack. Felerészt acélban, felerészt 30 hektós, használt akáchordókban erjeszt. Az erjedés után a borok 8 hónapon át finomseprőn érnek. A birtok méretéhez képest a fajtaválaszték eléggé szerteágazó: kerner (2,5 ha), grüner veltliner (1,2 ha), müller-thurgau (0,8 ha), riesling (0,4 ha), sylvaner (0,3 ha) és gewürztraminer.

Amíg nem jártam alaposabban utána, azt hittem, hogy Nössing is a hagyományos fajták megmentője, egy alpesi Szentesi József, aki magánrezervátumában a kihalás szélén álló őskövületeket ment meg. A szemléletük kétségtelenül hasonló, és biztos vagyok benne, hogy kölcsönösen szeretnék egymás borait, de a kerner és a müller-thurgau nem ősi fajták, hanem újkori hibridek, a sylvaner pedig ősi ugyan, de a kihalás réme épp oly kevéssé fenyegeti, mint mondjuk a grüner veltlinert vagy a gewürztraminert. Nössing "csak" egy kiváló borász, aki világfajták helyett helyiekkel dolgozik egy különleges borvidéken.

Manni n%c3%b6ssing 1
Nössing-dűlő alulnézetben (fotó: www.ysso.de)

Müller-Thurgau Sass Rigais 2015

A müller-thurgaut mi rizlingszilvániként ismerjük, és ez szájbarágóan pontos leírásnak tűnt egészen a közelmúltig, amikor kiderült, hogy a másik szülő nem a zöldszilváni, hanem a madeleine royale csemegeszőlő (ez utóbbi a pinot és a trollinger leszármazottja (a 'trollinger' tiroli fajta, eredetileg 'tirollingernek' hívták)). Amikor 1882-ben a németországi Geisenheimben a svájci Thurgau kantonból származó Dr. Müller a két fajtát keresztezte, akkor az a szándék vezérelte, hogy a riesling erényeit megtartva egy korábban érő hibridet hozzon létre. Az eredmény legfeljebb félsikernek tekinthető - a Müller-Thurgau korán érik, és terem piszkosul -, ám ez is elég volt ahhoz, hogy a 2. világháború után viharos sebességgel hódítsa meg Németországot. A 80-as évekig ez volt a legnépszerűbb fajta, ebből készült a hírhedt Liebfraumilch és hasonszőrű társai. 1979 január 1-én a fagy egész müller-thurgau táblákat nullázott le, viszont nem tett kárt a rieslingekben, és ezzel kezdetét vette a máig tartó lejtmenet.

Már a Tiefenbrunner Feldmarschall jelezte, hogy a fajtában van fantázia. De a Feldmarschall egy extrém terület termésének hosszú idő alatt kiérlelt technológiával elkészített bora, vagyis nem tekinthető perdöntő bizonyítéknak. Nössing müller-thurgaujának ellenben nincs hagyománya, a tőkék még tízévesek sincsenek, és az acél/nagyhordó/seprőntartás sem egy bonyolult képlet. A bor viszont remek. Csodálatosan tiszta, friss, szőlős, citrusos, virágos illattal, rieslinges szerkezettel, finoman vibráló savakkal, hosszú, barackmagosan fanyar lecsengéssel. Nyílt, egyszerű, vidám. A Tiefenbrunner rafináltabb élvezeteket kínál, de a Sass Rigais áttetsző tisztasága nagyban kárpótol a szerényebb komplexitásért. 14-15 pont és 13 euróért elképesztően jó vétel.

A müller-thurgau lehet a "szegényember rieslingje", és a Sass Rigais a hasonló áron kínált német alaprieslingek átlagánál barátságosabb, tetszetősebb és nem utolsó sorban szárazabb.

N%c3%b6ssing sylvaner

Kerner Hoandlhof 2015

A müller-thurgauhoz hasonlóan a kerner is egy riesling-ivadék. A másik szülő a dél-tiroli vernatsch - ezt Németországban trollingerként, Olaszországban schiavaként ismerik, és kékszőlő (olykor összetévesztik a hamburgi muskotállyal). A fajtát 1929-ben nemesítették Németországban, de csak 1969-ben vált engedélyezetté. A ’90-es évekre eső fénykorában Németországban a termőterület 7,5 százalékán kerner termett, mára ez a felére zsugorodott. Fagytűrő, strapabíró, bőtermő fajta. Déltirolban a 70-es években honosították meg, és 1993-ban kapott eredetvédelmi státuszt. A termőterület egyenletesen nő, de még mindig csak 90 hektár (a traminié pl. 570).

Ennek a bornak a 2012-es évjáratával robbant be Nössing a nemzetközi köztudatba, miután Antonio Galloni 94 pontra értékelte, és a Gambero Rosso is kiosztotta rá a három poharat. A rendkívül visszafogott sylvanerek mellett egy aromabomba, már-már sauvignon blanc-os, traminis intenzitással. Kimondottan vonzó bor fehérhúsú barackot, maracuját, egrest és citromfüvet idéző illattal, remek egyensúllyal. A Nössing-borok közül ez a legteltebb és a leginkább megnyerő. Sokért nem adnám, ha megtudhatnám, hogy a kor milyen irányba viszi el. 15 pont és 15 euróért ez is kiváló vétel.

Sylvaner Hoandlhof 2014 és 2015

A germán fajták zuhanóbombázója. Az ampelográfia jelenlegi állása szerint ez egy ősi fajta, amely Ausztria területén jött létre a savagnin (traminer) és az österreichisch weiss kereszteződésével. A 20. század első felében Németország legnagyobb területen termesztett fajtája volt. Közép-Európában mindenhol ismert, de sehol nem meghatározó.

Nössing 0,3 hektárnyi zöldszilvánija 700 méter magasan terem, és azt hihetnénk, hogy a lelágyulás az utolsó dolog, amitől félteni kell. Biztos, ami biztos, ő azért a többieknél korábban szüretel és almasavat sem bont. Noha ez a bor csábított Nössing megismerésére, és ezzel örökre lekötelezett, ez volt a legkevésbé meggyőző. Az évjárat nehézségei ellenére a 2014-es egyértelműen jobban tetszett, mert kerekebb, rétegzettebb, sokszínűbb, mint a 2015-ös. A '14-esben a sav szebben van felöltöztetve. Mindkettőre igaz, hogy voltak pillanatok, amikor alig lehetett belőle illatot kicsiholni, és a savhangsúly volt a legfeltűnőbb jellemzője. Máskor azonban – főleg étel mellett – mindkettő kinyílt, megszépült, megszelídült, megnemesedett. A 2014-es 13 pont, a 2015-ös 12. 14 euró.

A Sylvaner lehet a Nössing-ismeret alapja: pőrén, dísztelenül mutatja meg a borász és talán a borvidék stílusát. Ám aki csak egy palacknyi esélyt ad Nössingnek vagy az Eisacktalnak vagy Déltirolnak, ne ezzel kezdje!

Bevezetés Déltirolba

A déltiroli borok rendkívül üzembiztosak, csalódást még egyik sem okozott. Az óvatos duhajkodáshoz a pinot blanc-alapú házasítások, a pinot blanc, a sauvignon blanc és a gewürtztraminer a hülyebiztos választás. Nössing egy csodabogár, aki metszően tiszta borokat készít, és a stílusa nagyon közel esik az ízlésemhez, ám a csábítás munkáját a Kellerei Terlanra bíznám: a Klassik verhetetlen árérték-arányú, a Winkl lehengerlő. Ha kialakult a kötődés, jöhet a Tiefenbrunner Feldmarschall vagy Nössing Müller-Thurgauja, Kernere.

Akinek megjött a kedve a déltiroli borokhoz, az fussa át a Falstaff 'best of' listáját és Richard Baudain pinot blanc ajánlásait. Olaszország nagy fehérborairól itt olvashatnak. A beszerzéshez pedig vagy a vineshop24 vagy a belvini.de a legjobb választás.

2 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

rszabi

Köszí, érdekes és hasznos olvasmány egy nagyon egyedi borvidékről.
Annak idején GV is ledobta a láncot két "szövetkezeti" pinot blanctól:

http://tv.winelibrary.com/2009/11/10/alto-adige-wine-tasting-episode-764/

Én még feltétlenül megemlíteném a moscato giallo fajtát is, profi módon bemutatja, hogy lehet pacsuli nélkül bort készíteni, egy ennyire karakteres fajtából.

Illetve van még 2 jó beszerzési forrás a borvidék boraihoz:

https://www.xtrawine.com/en
https://www.italvinus.it/en/