Menü
Rövid URL

Aranykor

R%c3%a1spi kf   zw
Világklasszisok

Kávéházi Konrádként sopánkodtam már sokszor, hogy hová lettek a nagy magyar borok. Hogy voltak, azt nem vontam kétségbe, csak azt nem értettem, hogy bár a borászat egy dinamikusan fejlődő ágazat, én mégsem találom 10 évvel ezelőtti kedvenceim méltó utódait.

Akár a magyar borászat egészét nézem, akár kedvenc külföldi pincészeteimet, a fejlődés szerintem töretlen. De ha csak a kiemelkedő hazai borokat vesszük, akkor erős hiányérzetem van. Hol vannak az utódai, mai megfelelői a 2000-es Vesztergombi Csaba Cuvée-nek, a 2003-as Ráspi kékfrankosoknak, Gróf Buttler bikavéreknek, a Bussay Tramininek és Szürkebarátnak, a 2002-es és 2003-as Weninger merlot-knak és syrah-knak, vagy a St. Andrea pinot noiroknak? (Szentesi Józsefet szándékosan kihagytam a felsorolásból, mert ő inkább garázsborászat és laboratórium, az édes tokajiakat szintén, mivel az újabbakat már nem ismerem). Az ember azt hihetné, hogy az idő múlásával a borász egyre többet tud meg területről, fajtáról, technológiáról, ő bölcsebbé válik, a tőkék öregszenek, ergo a fejlődés elkerülhetetlen.

Ennek a hiányérzetnek két oka lehet, az egyik, hogy a mai utódok valóban halvány visszképek csupán, a másik, hogy pályakezdő alkeszként könnyebben elámultam. Erre a dilemmára már nem reméltem választ: úgy gondoltam, hogy amennyiben valamilyen csoda folytán elém is kerülnének hajdani hőseim, koruknál fogva aligha lennének alkalmasak arra, hogy bármit is bizonyítsanak.

Tévedtem. És ha jobban belegondolok, voltak figyelmeztető előjelek. Szórványosan az elmúlt 3-4 évben is kóstoltam némelyiket, és semmit nem veszítettek hajdani fényükből, sőt. De a perdöntő bizonyítékot most kaptam meg: egy borgyűjtő nagylelkűségének köszönhetően a modern magyar bor első aranykorából kóstolhattam néhány kifogástalanul tárolt palackot (a két Ráspit haza is vittem). A magam számára azt a tanulságot szűrtem le, hogy nem mi voltunk fogalmatlan újszülöttek, ezek a borok többet tudtak, mint azóta is bármi.

2016 03 29 16.51.35
Dacol az idővel és a ma hivatalos doktrínával

Bott Előhegy Furmint 2012
Telivér furmint. Az illatban körte, ananász, birs, agyag és egy kis calvados-os beütés. Nagyon gazdag korty. Van tartása, zamata, eleje, közepe, vége. A 6-os sav és a 7 gramm maradékcukor - egyébként 2-3 grammra tippeltük - a 13,5 százalékos alkohollal remek egyensúlyt eredményez. Kissé cseres, fenolos a lecsengés. Szép bor, jó furmint. 14 pont

Demeter Zoltán Boda Furmint 2008
A parafával zárt, még most is fiatalos 2008-as nem is nyújthatna élesebb kontrasztot az üvegdugós és tercier 2009-es mellett. Furmintos gyümölcsök, körte és őszibarack, érési jegyként grillázs. Egyszerre öblös és élénk savú. Erőteljes, ambiciózus bor, de a savanyú határát feszegeti, és botritiszes keserűség vesz el tisztaságából. Az idővel jól dacol, viszont kétséges, hogy valaha is igazán élvezetessé válik. 11 pont [octopus]

Demeter Zoltán Boda Furmint 2009
Legalább öt évvel korosabbnak tűnik, mint 2008-as párja. Az egyenletnek a kénszint, és más tényezők is részét képezik, mindenesetre ez rossz ómen az üvegdugó számára. A kifejlett palackbuké biztosan megosztaná a fogyasztókat. Instant almatea, grillázs és jóféle jamaicai rum puncsossága illatban - a maga módján egészen vonzó. Lazuló-feloldódó szövet, a hozzá tartozó kerekséggel - nyugodt bor, révbe ért. Lágyabb is, mellesleg. Testes, a végén alkoholtöbblet. 13 pont [octopus]

Demeter Zoltán Furmint 2003
Tudtommal ez a bor nem került kereskedelmi forgalomba. A címkén az is szerepel, hogy "Szűretlen". Az illat kissé rendezetlen: a gyógyteás jegyek mellett némi illó-gyanú. Kóstolva azonban szép egyensúlyt mutat, a 2008-asnál és 09-esnél kerekebb, csiszoltabb savakkal. Jó inni. Hosszú. Mondom én, de a négy kóstolóból kettőnek jóval kevésbé tetszett. 13 pont

Királyudvar Úrágya Furmint 2000
Nagy klasszikus, remek állapotban. Az ellentéte mindannak, amire Tokajban most általában törekszenek: az alkohol magas (15%), a maradékcukor közel 6 gramm. Tulajdonképpen egy száraz aszú. Nem az illat az erőssége. Kóstolva azonban szíven üt: hömpölygően gazdag, krémes, jó egyensúllyal, kerek savakkal, sárgabarackos, sherrys jegyekkel. Hosszú, gazdag lecsengés. Különleges élmény. 16 pont környéke, de nehéz mihez viszonyítani.

Ráspi Kékfrankos Válogatás 2003
Ez a bor volt a Borbarát első, talán egyetlen, ötcsillagos vörösbora. Halvány, áttetsző szín, alig barnuló karimával. Mélységesen mély, elbűvölő illat. Komplex, érett, harmonikus, eredeti. Alapvetően sós és cseresznyés díszítő jegyekkel. Gyengéd és kifinomult. Ha voltak valaha illesztési hézagok, mára beforrtak. Bársonyos tannin. Nem hiszem, hogy tovább fejlődne, de annak sincs jele, hogy hanyatlana. 18 pont, az egyik legjobb bor, amit valaha kóstoltam.

Ráspi Zweigelt 2004
Nem fog rajta az idő. Nem éri el a Kékfrankos Válogatás kifinomultságának és letisztultságának szintjét, viszont jóval fiatalosabb. Nagyon izgalmas, egyedi karakter. A savai egy kissé citrusosabbak, mint a kékfrankosnak, de az érett gyümölcsösség itt is megvan. A vérnarancsos, virágos színekhez némi füstösség, sósság és animalitás társul. Egy energiabomba. 17 pont

mit tanultam?
- a modern magyar borászat hőskora egyúttal a fénykor is volt
- 2003, minden teoretikus gáncs ellenére, kiemelkedő évjárat volt
- a létező magyar vörösborok jobbak, mint a létező fehérek
- a furmintnak jól áll a maradékcukor
- kékfrankosból lehet nemzetközi szinten is nagy bort készíteni
- az, hogy valakinek rögtön a karrierje elején elsül a keze, és aztán soha többet, nem ok arra, hogy a csodát kevésbé csodáljuk, de nem bánnám, ha másként történt volna
- lehet, hogy csak a jó bornak van receptje, a nagy véletlen?

8 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

loading

Én semmiképpen sem tudtam volna ilyen mód összefoglalni a gondolataimat a bennem lévő, ugyanilyen érzetről.
Lehet fejlődött minden és egyre több a jó bor, de igazán kiemelkedővel nem találkoztam az elmúlt években. Okokat nem tudok. Sejtéseim lehetnek. De tippelni elég a lottón és a lóversenyen.
Legutóbbi élményem egy 2007-es Vylyan Montenouvo volt, amely magasan felülmúlta az utódait, valamint a 2006-os Dueniumot és a 2011-es Cabernet Franc-ot.

tannin

Legyünk derűlátók és higgyünk abban, hogy majd a több évszázadon keresztül folyamatosan (vagy inkább háborítatlanul) összegyűlő tudás itt is odavezet, hogy burgundiai pontossággal fogjuk ismerni a dűlők képességeit és akkor már a nagybor biztos lesz minden nagy évjáratban.

Jemelja

"a létező magyar vörösborok jobbak, mint a létező fehérek"
Ez tulajdonképpen mit jelent? És a nemlétező magyar vörös- és fehérborok mezőnyében mi a helyzet?

alfoldimerlot

@akov: 2002 nekem is kedvenc villányi évjáratom volt. 2003 talán Villányban éppen nem volt csúcs, de a többi borvidéken sok kiemelkedő bort hozott (fehérben is).

alfoldimerlot

@jemelja: van egy olyan közvélekedés, hogy Magyarország adottságai elsősorban a fehérboroknak kedveznek. Én ezt nem tudom megítélni, lehet, hogy valóban így van. De a gyakorlatban jóval több emlékezetes magyar vörösborral találkoztam, mint száraz fehérrel. Erre próbáltam utalni az elképzelt és az elkészült borok megkülönböztetésével.

lazaridi

Nemrég ittam meg az utolsó 2005-ös Ráspi Zweigeltemet. Kitűnő volt! Ragyogó bor egy gyenge évjáratból, hosszú idő után is remek.
Hasonló gondolatok jártak a fejemben, mint az eredeti cikkben...

Jemelja

@alfoldimerlot: Köszi, így érthető. Én is megéltem, hogy már-már kezdtem magam elkönyvelni fehérborosként a hazai borok terepén, aztán belefutottam egy-két olyan jól sikerült vörösbe, ami felülírta ezeket az elképzeléseket. De ez nálam inkább a felsőbb szegmensbe pozicionált vöröseknél jellemző, a jó értelemben vett "mindennapok bora" kategóriában biztosabb választásnak érzem a magyar fehéreket.