Menü
Rövid URL

Adjuk vissza a pinot-t Burgundiának!

Pin%c3%b3k
Ekkor még minden szépnek tűnt

Egy ilyen csoporttesztet nagyon könnyű zátonyra futtatni. Elég lenne annyit mondanom, hogy a pinot noir a világ legjobb fajtája, Burgundia a világ elsőszámú borvidéke, aztán végigkóstolni a nem túl drága és nem burgundi pinot-kat. Az elvárások túlzott felpörgetésével persze bármilyen kóstolót haza lehet vágni, de a magyar pinot-k esetében az ellentétes megközelítés sikerére sem fogadnék. Vagyis ha azzal harangoznám be őket, hogy ezek bágyadt epigonok – és ennek nyomós okai vannak: más éghajlat, más talaj, más klónok, más kultúra, ráadásul a pinot legendásan szeszélyes fajta -, félek, hogy a borok készséggel alátámasztanák a borúlátást. És ha sikerülne is a felütéssel az arany középutat megtalálnom, még mindig fennáll az a nem elhanyagolható probléma, hogy a pinot noir-hoz nem passzol a szabvány szerszámkészlet. Külön műfaj, ami sajátos megközelítést igényel. Ráadásul könnyebb tagadással, mint állításokkal leírni.

Amikor ezt írtam, még azt hittem, nagy jelentősége lesz annak, hogy miként vezetem föl a kóstolót. Mire eljött a teszt napja már letettem arról, hogy bármi módon megpróbáljam a hangulatot befolyásolni. A kóstolás előtt mindössze annyit mondtam, hogy brit tudósok szerint a pinot noir ha jó, nagyon jó, de ritkán és nagyon drágán jó, mert hepciás fajta. Szőlésznek, borásznak, kóstolónak egyaránt kemény dió. A visszafogottságom visszamenőleg remek döntésnek bizonyult, a vakszakasz ugyanis olyan hidegzuhannyal kezdődött, hogy mondhattam volna bármit, a tapasztalat minden előzetes beállítódást szökőárként söpört volna el.

Cents vignes
Etalon

A zokniba bújtatott palackok balszerencsés találkozása a sorsolásra kijelölt vendég kezével katasztrofális felütést eredményezett: a három ihatatlan bor egymás után mániás depressziós állapotba sodorta a társaságot. És bár ezután már csak egy ihatatlan maradt a pakkban, így is ez lett ivókörünk történetének legrosszabb találati arányú kóstolója.

A teszt előtt néhány nappal szétküldtem egy esszészerűséget, amiben két vicces túlzásnak gondolt idézet is szerepelt - most saját nyálkahártyánkon tapasztaltuk meg, hogy mély igazságok: „Remek dolog a burgundi, ha találsz valakit, aki kifizeti helyetted” (A.J. Liebling); illetve „Bármennyire szomorú, olyan, hogy olcsó, magas minőségű pinot noir gyakorlatilag nem létezik” (Allen Meadows).

Szam%c3%a1rpad
A szamárpad

Ráhangolódásként és tanulási célzattal először két burgundit kóstoltunk.

Maison de Montille Bourgogne Rouge 2014

Jól mutatja, hogy 2014 miért fehérben erősebb évjárat, legalábbis a fehér alapboruk egy klasszissal jobb ennél. Technológiailag tökéletesen kivitelezett bor, de kétlem, hogy ennyi kocsányos zöldet ki lehet nőni. Egyébként dinamikus, tiszta, jól iható bor, ami valószínűleg 2-3 év múlva talál majd magára. Jelenlegi állapotában nem aratott nagy sikert. 12 pont, 8750 Ft

Domaine des Croix Beaune Premiere Cru Les Cents Vignes 2014

Mégiscsak jó vörösboros évjárat 2014. Ez a bor amúgy is a Bortársaság burgundi kínálatának egyik pillére – 2013 kivételével minden évjáratban megbízhatóan áron fölül teljesít. Köröket ver a Montille-ra (és a magyar mezőnyre). Mély, komplex, kiváló hordóval, hibátlan egyensúllyal, izgalmas árnyalatokkal. Az egyetlen bor, amelyben a savnak van értelme. 16 pont; 11.900 Ft

A vakszakasz a kóstolás sorrendjében (a leírások és értékelések alapvetően az én véleményemet tükrözik, és a másnapi visszakóstolás tapasztalataira is építenek):

Gál Tibor Síkhegy Pinot Noir Superior 2013

A szamárpad korelnöke. Valójában nem ihatatlan, csak élvezhetetlen. A ’k’ betűnél maradva: kemény, kesernyés, kátrányos. Bővebben: acetonos, savanyú, húzós csersavval. Pedig nálam a Síkhegy valamikor referenciabor volt. 7-8 pont; 5250 Ft

Pannonhalmi Apátsági Pince Pinot Noir 2016

Mint egy katasztrófába torkollott mentési akció. Disszonáns, meghökkentően sok maradékcukrot tartalmazó vörösbor-féleség. Folyékony kakaós nápolyi. 4-5 pont; 4450 Ft

Wetzer Pinot Noir 2015

Fába szorult, kemény, egyenes bor, masszív savval. Van gyümölcse, de a korty zárt, merev, egysíkú, szárító tanninnal és hosszan visszacsengő, könyörtelen savakkal. Bár a címke szerint az alkohol csak 13 százalék, mégis fűt. Van egy kis acetonos, cipőpasztás elhajlása. 7 pont; 4000 Ft

Img 20171030 121440
Akikre büszkék vagyunk

St. Andrea Csakegyszóval Pinot Noir 2014

Olyan mélyről jöttünk föl, hogy elsőre nem is nagyon tudtuk megítélni, hogy önmagában jó vagy csak a relativitás játszik velünk. De tényleg jó bor, sőt, kisebb csoda: pinot noir létére jó vételnek mondható. Ráadásul 2014-ből (persze van olyan iskola, ami szerint itthon a hűvösebb évjáratok kedveznek a fajtának).

Biztatóan halvány szín, csipkebogyós, gombás, ismerős hazai pinot noir-illat, alig észlelhető kaprossággal. Kóstolva fedetlen, élénk, komplex és szaftos. Élvezetes bor. 13 pont; és 2950 Ft-ért best buy volt. (Hamarosan megkóstolom az új évjáratot.)

Csobánci Bormanufaktúra Köveshegyi-dűlő Pinot Grande 2012

Egyszer kóstoltam korábban, és rögtön a legjobb magyar pinot noirnak könyveltem el. Csobánci Bormanufaktúraként rendeltem, Tóth Bálintként kaptam meg (l. fotó). Remélem, hogy a kettő ugyanaz. Bár a vakszakaszban nem ütött akkorát, mint reméltem, a sor legburgundiasabb, egyúttal legegyenesebb bora. Mindene együtt mozog, és ezt a sor kevés boráról lehet elmondani. Szigorú, de gyümölcsös. Az illat közepesen intenzív, grafit, áfonya és cseresznye. Jó egyensúly. Életerős, hosszú lecsengésű, határozott egyéniségű pinot noir. Komplexitásban ugyan nem sokat nyújt, de egy Village-szintű burgundi-sorban így sem vallana szégyent. 14 pont; 9600 Ft

Etyeki Kúria Pinot Noir 2015

A dugó már megint átázva, és itt is fölmerült bennem a gyanú, hogy a makrót közelítő mikrooxidáció fölgyorsította az érést. Intenzív illat, gyógypemetefű cukorkával és gombával, élő korty, konyakmeggyes, tetszetős jegyekkel. Az első benyomások nagyon kedvezőek, a későbbiek kevésbé. Ha jobban elmerülünk benne, kiderül, hogy az árnyalatnyi éretlenséggel maradékcukor viaskodik, és a lecsengés nugátos édessége gyomorkeserűs fanyarságba fordul. Többünknél esélyes volt az első háromba kerülni, de a visszakóstolásnál lecsúszott a dobogóról. Másnap pedig az élmezőny végére sodródott. 11 pont; 4650 Ft.

Bott Frigyes Pinot Noir 2016

Kriminális. Ez volt a sorban a negyedik botrányosan rossz bor, és ennek kóstolása közben írtam le a poszt későbbi címét: Adjuk vissza a pinot-t Burgundiának!

Avas zöldség, borsóhüvely, citrom, ecetes uborka. Ennek a bornak – palacknak? – annyira visszataszító szaga volt, hogy bátorság kellett a megkóstolásához. Kóstolva egyébként jobb, de ebben a mélységben akadémikus pedantéria fokozatokat méricskélni. Valahol az 5 pont alatt. 5250 Ft

T%c3%b3th b%c3%a1lint
Csobánci Bormanufaktúra vagy Tóth Bálint?

Luka Pinot Noir 2015

Nem cabernet, nem zweigelt, nem kékfrankos – de akkor micsoda? A hordó viszi a prímet, adja a vázat. Meglehetősen fedett, konyakmeggyes, grafitos, gombás jegyekkel. Kóstolva egészséges, erőteljes, eleven, de szinte dísztelen. Csupa felszín, árnyalat alig. Az alkohol és a tannin mértéke műfajidegen. Nem rossz bor, de csapnivaló pinot noir. Szerintem lesz még szebb is, de bizarr ötletnek tartanám, ha valaki ennyi pénzért ebből tárazna be. 11 pont; 6500 Ft

Dula Pincészet „Grőber” Pinot Noir 2009

Utólag került a mezőnybe, baráti körünk egyik tagjának kedvenc pinot-ja. Talán a palackos érettségnek is köszönhetően harmóniában fejhosszal az első. Az illat nem túl intenzív, de szép és pannon pinot-s – csipkebogyó, naspolya, avar, gomba. Egyben van, nagyon jó inni. A korty egyáltalán nem fáradt, a sav érett és élénk. A tannin alig érzékelhető. 14 pont; ha tényleg lehet még 2300 Ft-ért kapni, akkor nagy best buy. (Érdekes, hogy a sor két legjobb pinot-ja forró évjáratban készült.)

Rókusfalvy Pinot Noir 2015

A tökéletes cabernet antitézis: színre rozé, ízre eper és karamell, érintésre lágy és selymes, szinte tanninmentes. Törékeny, bájos bor két buktatóval: enyhén kapros és enyhén édes. Bár az echte burgundiak tartásából, életerejéből semmit nem mutat, így is a mezőny egyik legjobbja. Kategorizálhatatlan csodabogár, de bármikor szívesen innám újra. 13 pont; 4500 Ft

Sorrend és konklúzió

A szokásos módon pontoztunk (1. hely 3 pont, 2. hely 2 pont, 3. hely 1 pont). Hatan voltunk és öt bor kapott szavazatot.
1. Dula Pincészet „Grőber” Pinot Noir 2009 - 15 pont
2. Etyeki Kúria Pinot Noir 2015 - 6 pont
3-5. St. Andrea Csakegyszóval Pinot Noir 2014 - 5 pont
Csobánci Bormanufaktúra Köveshegyi-dűlő Pinot Grande 2012 - 5 pont
Rókusfalvy Pinot Noir 2015 - 5 pont

A konklúzióval bajban vagyok. Végül is találtunk jó borokat, de alapvetően a brit tudósoknak lett igazuk. Burgundia a burgundiaiké.

14 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

koryfamoso

Átolvasva sajnos továbbra sem értem, hogy mitől is jó, vagy éppen mitől rossz egy hazai pinot noir.
Azt értem, hogy erősen évjáratfüggő, meg sok mástól függő szőlő. Korábbi teszteket olvasva (a franciákat most nem érintve ) pl az új-zélandiak mitől lettek ilyen jók a pinot terén?
Ennyivel jobb az éghajlat, vagy itt Mo-n, vagy a bor készítésében tudnak valamit, ami mi nem?

A Pannonhalmi Apátsági pincészet pinor noir boráról olvastam már hideget, meleget ezen az oldalon.

2015-ös évjáratnál itt:
http://gaultmillau.hu/boraszatok/1001#wine-4017
13 pont,

itt pedig 10 pont, mint pinot értelmezhetetlen értékelést kapott ugyanaz az évjárat. (2015)
http://gaultmillau.hu/muvelt-alkoholista/hajotorottek-egy-lakhatatlan-szigeten-pannon-pinot

Miért lett ekkora eltérés?

A St. Andrea 2014-es pinot noir-ja egyszer savanyúság tartósító leveként hatott rám, más alkalommal pedig nagyon ízlett. A kóstolás körülményei azonosak voltak.
Azonos évjáratú palackozásánál is ekkora eltérés lehet? Ráadásul az a tétel, ami nekem nagyon nem tetszett, borokhoz sokkal jobban értő barátomnak kifejezetten ízlett.

bito

Üdv!

Csak, hogy tisztázzuk a Csobánci bormanufaktúra körül kialakult képzavart:
A manufaktúra évekkel ezelőtt két pince egyesüléséből jött létre, a Tóth-, illetve a Von Beöthy pincékből. Mindkettejüknek van saját két külön dűlőben található Pinot Noir ültetvénye, melyekből jó évjáratokban külön-külön kihoztak egy - egy Pinot Grandét - az egyik a Köves-hegy a másik a Várkút. A Köves hegyi a Tóth családé, a Várkút pedig a Beöthy Jánosé, és mivel Bálintot mint fiatal borászt szeretnék megismertetni a nagy közönséggel, ezért néhány bort 2012 óta az Ő neve alatt hoztak ki (pl. Táltos, vagy a IO narancsbort), de ezeken is ott a manufaktúra címere. Az már egy másik kérdés, hogy 2016-ban szétváltak a Tóthéké maradt Csobánci Bormanufaktúra név, János pedig "Von Beöthy Pince" néven készíti tovább a borokat. Nyilván lehetne ezt jobban is kommunikálni.
Érdemes lett volna a Várkútból is betenni egyet, illetve kicsit hiányolom az új arcokat (úgy látszik Pannonhalmi, Etyeki Kúria és St. Andrea nélkül már nincs teszt), akikről azért tudni lehet, hogy nem rossz Pinot Noirokat készítenek ( pl Váli Péter, Ebnernek Hisztis Válogatás stb..).
Ami meglepett, hogy a Dula még mindig ilyen jó állapotban van, már vagy 4 éve piszkosul tartja magát...

TothBalint

Köszönjük, hogy ilyen jól leírtad a Csobánci Bormanufaktúra "helyzetet", helytálló!
Megfelelően le lett kommunikálva a dolog, az új évjáratok címkéje már az új helyzetet tükrözi. A "Tóth Bálint" mint termékcsalád, felelősségvállalás részemről ezekért a borokért. Pincészetünk csúcsborai továbbra is, ebben a szériában fognak forgalomba kerülni! :)
Pinot-ról röviden annyit, hogy igen, makrancos, meg nehéz, meg "adjuk vissza Burgundiának". A helyzet nem ennyire egyszerű! Pontosan, hogy hatalmas benne a potenciál, mert nem könnyű! Az a fajta, ami nem a tankönyvi "egy kis fajélesztő, egy kis maradékcukor, egy kis új hordó". A franciák generációs tudását nekünk még ki kell tapasztalni. De az a sok munka, amit a pinot termesztéstechnológiája, szüret kiválasztása, macerációs idő, tartályban-hordóban-palackban érlelési idő stb. tapasztalati szinten ad, az simán adaptálható más fajtákra! Nekem pl. személyes meggyőződésem, hogy a későbbi, Kadarkával, Fekete leánykával történő komoly és mélyebb munkám egyik alapját fogja képezni a Pinot Noir tapasztalat!
Ne adjuk vissza a Pinot Noirt Burgundiának!

alfoldimerlot

@koryfamoso: sajnos egyetlen általad fölvetett kérdésre sem tudok kielégítő választ adni. A fajtához általában kötődő szőlészeti és borászati nehézségeken túl, itthon valószínűleg a klónok sem igazán jók. Az új-zélandiakat valóban sokan dicsérik, de én még nem kóstoltam olyat, ami meghozta volna a kedvemet hozzájuk (az általam kóstoltak technológiailag precíz, ám semmitmondó borok voltak).
A 2015-ös Pannonhalmi egyik hivatkozott kritikája sem tőlem származik, ami azt illeti, én nem is kóstoltam azt az évjáratot. A 2016-os alapján kisebb csodaként könyvelném el, ha nem a szigorúbb pontozás tükrözné az én ízlésemet.
Az hogy a St. Andrea 2014-ese kétszer egészen más élményt adott, múlhatott rajtad (más hangulat, más elvárások) és sajnos múlhatott azon is, hogy a két palack tartalma eltérő volt. A palackvariáció misztikusan hangzik, de valós és roppant bosszantó jelenség.

alfoldimerlot

@bito: köszönöm a részletes megfejtést. Nagy vonalakban én is tisztában voltam a helyzettel, ami igazán fejtörést okozott, az az, hogy a mitiszol.hu oldalán, ahonnan rendeltem ezt a bort egy másik címkével szerepel: http://mitiszol.hu/en/product/csobanci-bormanufaktura-pinot-grande-koveshegyi-dulo-2012-2/
Ami a fölvetett (kimaradt) neveket illeti, sajnos mindig lesz, ami kimarad, de egy a hazai helyzetet fölmérni próbáló teszthez én ezt az arányt tartottam egyensúly közelinek az ismert és könnyen beszerezhető fősodor és a kevésbé ismert, de tehetségesek között.

alfoldimerlot

@TothBalint: ne adjátok vissza a pinot noirt Burgundiának! Gratulálok a borhoz, és szeretnék néhány kérdést föltenni. Hogyan sikerült egy forró évjáratban - ami ráadásul egy másik forróra következett - ilyen jól eltalálni az érettséget? Milyen hordóban érett és meddig? Milyen újabb évjáratai vannak ennek a bornak?

bito

@TothBalint: Persze el lett mondva sokfelé a változás, de nyilván idő mire mindenkihez eljut a dolog, ezt ahogy írtad is az új dizájn fogja leginkább elősegíteni. (Bár nem tudom milyen borotok jött már ki új dizájnnal a rozét leszámítva.)
@alfoldimerlot: Nyilván nehéz összerakni - én már a Wetzernek (igaz itt most eléggé leszerepelt) és a Csobáncinak is örülök, hogy bekerültek -, csak

TothBalint

@bito Kijött a Borostyán narancsbor és a Pinot Grande '13, nem csak a Rozé. Most jön az alap Pinot, a Kékfrankos, a Furmint, a Chardonnay... :)
@alfoldimerlot Forró évhez annyit, hogy mivel ez egy vastag termőtalajú, nem a hegy legmagasabban fekvő ültetvénye, ami '99-es telepítés, előtte már évekig nem volt vegyszerezve, azóta is bio terület, sok humusz, tárolja a vizet. A hozam alacsony, évjáratfüggő 33-66 mázsa pro hektár (nincs fürtválogatás). Francia, használt hordók közel 3 évig. A fent említett '13-as évjárat elérhető a pincénél, ez még nem került a boltokba. Egyébként itt már volt némi változás az érlelésben. Érdekesség, hogy az ültetvény nem dijoni, vagy német klónokból áll, hanem svájci klón. ;)

Hapci

A St. Andrea "olcsó" pinója általában jó vétel. Az általam valaha kóstolt legjobb magyar pinot is St. Andrea volt, a Valóban Méltó nevű, talán 2009-ből.
Bott Frigyesé is jó szokott lenni... a pannonhalmiak meg nyilván úgy gondolják, hogy így finom...

silvousplait

@alfoldimerlot: "Adjuk vissza a pinot-t Burgundiának! " Vagy eppen Svajcnak ? A svajci pinot noir ugyanis piszkosul jo tud lenni - allitjak eppen a franciak, sot azon belul is a burgundi borokra specializalodott Bourgogne Aujourd'hui (meg van azert csekely sajat tapasztalat is). "Itthon valószínűleg a klónok sem igazán jók". Ehhez en nem ertek - de miert nem beszel meg mindig senki az osoreg tokek szuksegessegerol, no meg a sélection massale-rol ?