Menü
Rövid URL

A világ legjobb rozéja

Bridgetbardot
Utálta a csersavat (fotó: www.oldpicsarchive.com/)

A világ zabálja a rozét. Az egyre lassabban táguló boruniverzumnak ez a leggyorsabban szökő galaxisa. Persze magára valamit adó sznob szemében ez a népszerűség csak egyet jelenthet: a rozé a borvilág lónyála, éretlen kamaszok és túlfejlett bakfisok kapudrogja. Komoly férfi ilyen színűt szájába nem vesz.

A komolytalanságot fokozza, hogy a dizájner-champagne-ok sikerét elirigyelve megjelentek a dizájner-rozék, amelyek a kétes tartalomhoz hivalkodóan ízléstelen palackot és proletárpukkasztó árakat társítanak. A borszerűség mint divatkiegészítő és státuszszimbólum vonulat talán a Brangelina-rozék felbukkanásával ért csúcspontjára, amelyeket az egyébként ó-konzervatív chateau beaucasteles Perrin-fivérek készítenek (minden fronton múlik a gloria mundi).

Provanceroses
Puccparádé (fotó: www.wsj.com)

Nálunk még nem ült föl senki a dizájner rozé-vonatra, még a rozéival arató/kaszáló Dúzsi Tamás sem. A legközelebb Bott Frigyes jutott, igaz, ő is csak rongyos 3600 forintot kér pinot noir rozéjáért. Csak összehasonlításképpen: a Chateau d’Esclans Garrus-a közel 30 000 Ft.

Provence-ban természetesen már a rómaiak is rozét készítettek (meg valószínűleg a világon mindenhol azidőtájt, mivel nem szortírozták szín szerint a szőlőt). Mindenesetre nincs más borvidéke a világnak, ahol ennyire egyeduralkodó lenne: a termelés 90 százaléka, az export 95 százaléka rozé. Az éves termelés 150 millió palack.

Az újkori divatot és stílust Brigitte Bardot Saint Tropezbe érkezéséhez kötik, aki utálta a csersavat. A helyi borászok pedig mindent elkövettek, hogy a kedvében járjanak. A logikus válasz fehér lett volna, de mivel a szőlők 90 százaléka kék, így ebből kellett könnyed, selymes, simulékony, alig rózsaszín bort készíteni. Akár igaz a történet, akár nem, tény, hogy az éghajlat és a tengeri ételek nem chateauneuf du pape-ért kiáltanak. A Cote d’Azur szépsége, Bardot és a jet set csillogása luxus játékszerré emelte a provanszi rozét. A turistaáradat szomjával a termelők alig bírtak lépést tartani, így aztán a minőség gyorsan hanyatlani kezdett. Az ezredforduló környékén azonban megtorpant a növekedés, és a helyi termelők ijedtükben megemberelték magukat. Provence nagy előnye a legtöbb rozét is készítő borvidékkel szemben, hogy itt minden a rozé szolgálatában áll. Másutt a rozé a vörösbor készítés mellékterméke, márpedig az ideális érettség nem azonos a rozénak vagy a vörösbornak szánt szőlő esetében.

1990 óta Franciországban háromszorosára nőtt a rozé-fogyasztás, jelenleg 10 eladott palackból 3 rozé. Az Egyesült Királyságban az ezredforduló óta a rozé aránya a szupermarketek borértékesítésében 2,7 százalékról 11 százalékra nőtt, és 2014 és 2015 májusa között a forgalom 60 százalékkal bővült.

Bár próbálkoztam derekasan, sznobságomon az első és tulajdonképpen egyetlen rést a Domaine de la Mordorée rozéi ütötték. Volt ugyan régen olyan hordóban érlelt St. Andrea, ami elbizonytalanított (de csak egyetlen évben), aztán egy ásványos, komoly Kreinbacher Syrah Rozé (de csak egyetlen évben), meg egy vörösborosan komoly 2HA (de csak egyetlen évben), és most a Konyári (először). A mordorée-k tanítottak meg arra, hogy a rozé lehet bor, nemcsak felpántlikázott technológiai melléktermék. Hogy a nem-túl-sokat-akarás eredményeként elegancia születhet. Ezekben a borokban a virágos, gyümölcsös illathoz strukturált, zamatos, friss korty társul, és a műfajt meghazudtolóan hosszú lecsengés. A mordorée-knak köszönhetem azt a munkahipotézisemet, hogy a jó rozé a hiányzó láncszem a fehérbor és a pinot noir között. És ahogy a narancsborokkal is volt egy aha-élményem (ne amorf fehérként, hanem könnyű vörösként kóstoljad!), úgy a rozéknál is a konceptuális szemüvegcsere segített: nem sápadt vörösbor ez, hanem kipirult fehér. A mostani kóstolásaim aztán lebontották/átépítették ezt a hipotézist.

Nagygombosi Kékfrankos Rozé 2015
Tutti-fruttis, kis maradékcukorral. Nagyon kellemes, gyümölcsös, durván olcsó rozé. Simán állja a versenyt nevesebb borászatok kétszer-háromszor ennyiért adott szintén fajélesztős rozéival. 700 Ft (Lidl)

Frittmann Rozé 2015
Intenzív, fajélesztősnek szép illat, alapvetően barackos-banános, citrusos csavarral. Érzékelhető szénsav, enyhe savhangsúly. Megvannak a gyümölcsei, ám a zárlatban túlszalad a kesernye. Kissé talán faragatlan, ám a fűszeresebb, zsírosabb ételek mellett is jól érvényesül. 1200 Ft (Lidl)

Dúzsi Kékfrankos Rozé 2015
Ez sem feszíti szét a fajélesztős magyar rozé kereteit, de kétségtelenül jól elkészített, a hallgatólagos ISO előírásokat pontosan betartó bor. Mindenben többet tud, mint a Frittmann, de oda kell figyelni, hogy ezt észre is vegyük: strukturáltabb, húsosabb, a lecsengés hosszabb és nem olyan fanyar. Egy komolyabb provanszi rozé mellett azért kiderül, hogy ez is félkész termék: csikorog, nyikorog, szúr, vág. 1600 Ft (BT)

Sauska Rozé 2015
Az átlagnál sötétebb, testesebb, intenzívebb, silleresebb. Inkább cseresznyés, mint epres vagy banános. Persze ez is fajélesztős, de nem vulgáris. Kóstolva szép egyensúlyt mutat, a nagyobb súly ellenére nem lomha. A Konyárihoz nem ér föl, de a Dúzsitól nem marad el. 2200 Ft (BT)

Umathum ’Rosa’ Rosé 2015
Erősen reduktív, és a szagot csak hosszas pörgetéssel lehet résnyire nyitni. De ami mögötte van és utána következik, az lenyűgöző: csupa szín, akció és kaland.
Provence-ban csak röhögnének, hogy mit akar a burgenlandi paraszt ezzel a színhibás vörösborral. És még magyar szájjal is azt mondom, hogy könnyebb lenne kékfrankosból készült kelet-európai pinot noirként értelmezni. Rozénak túlságosan borszerű, testes, tanninos. Elképesztő életerő és életkedv van benne. Élénk színekkel festették, az epres, narancsos, piros grapfruitos aromatika minden ízében ott van. Ha az illatban örökre megmarad a szag, akkor ez egy röpképtelen remekmű. De akár elszáll, akár nem, engem lenyűgözött. 4800 Ft (Dropshop)

Gris Cotes Catalanes 2014
Hol van ilyenkor a másztörofvájnok istene? Büdös. Kóstolva furcsa. Inkább fehérbor, amit megszíneztek. Aztán a napon felejtették. 800 Ft (Lidl)

Mordorée Dame Rousse Rosé Tavel 2014
Ez a bor tavaly több komoly kóstolást meghekkelt. Nagy vörösek között legfeljebb vágóborként juthatott volna szóhoz, de kiderült, hogy önálló jogon is teljesértékű bor: komplex, finom, kerek és oltja a szomjat. Ragyogott és uralkodott. Döntő szerepe volt abban, hogy a rozét elkezdtem komolyan venni.
Sajnos, ez a palack a fáradás jeleit mutatta, legalábbis az illat eléggé visszafogott volt. A korty viszont harmonikus és élvezetes, bár inkább vörösboros jellegű, mint rozé. Egy kockadobás nem törli el a véletlent, de a szakirodalom által beígért 3-4 éves pálya most költői túlzásnak tűnt. 7590 Ft (Dropshop)

Mordorée Dame Rousse Rosé Tavel 2015
A friss évjárat. 60 százalék grenache, 10-10 cinsault, syrah, mourvedre, 5-5 clairette és bourboulenc. A tőkék kora: 40 év. 100 százalékban bogyózott, 36-48 órás hideg maceráció.
Kissé túlságosan is friss – általában úgy vélik, hogy a semmiképpen nem egynyári tavelek és lirac-ok a szüretet követő nyáron állnak csak össze. Még keresi a helyét, ám nem biztos, hogy ez a hely ott lesz, ahol a 2014-esé volt. Az alapanyag igényessége felől nem maradt kételyünk, de a Rock Angel éteri világához képest, ebben nem nehéz a hagyományos rozé-képletet fölismerni. Nyáron majd újra kipróbálom (illetve az ár ismeretében valószínűbb, hogy többen fogjuk kipróbálni). 7590 Ft (Dropshop)

Chateau d’Esclans Whispering Angel 2014
Nemzetközileg a legismertebb elit-rozé, bár árban csak belépőszint. Itthon azonban még ez az összeg is értelmezhetetlen és védhetetlen. Nekem legalábbis mindig úgy tűnt, hogy a palackért, a névért és a hordóért fizetünk, márpedig én bármelyikről szívesen lemondanék. Decanter World Wine Awards aranyérmes.
2014-ben sokat visszavettek a fából, és életemben először magyar rozék mellett kóstoltam, így egyszerre javult az ugró és az ugródeszka. Ez is abba a nem éppen rokonszenves családba tartozik, akik mások hátán nőnek meg, mások kárára szépülnek. Egy biztos, tud valamit, amit az itthoniak nem: kifinomult. Mindene halvány, és nincsenek egyensúlyzavarai. Virágos, barackos, mandarinos illat, viszonylag jó szerkezet, kerek savak, közepes test és hosszú, finoman fanyar lecsengés. Bármennyire fáj, el kell ismernem, hogy Sacha Lichine és kompániája tud valamit (l. fenti videó). 5700 Ft (BT)

Chateau d’Esclans Rock Angel 2014
A közelmúlt legkomolyabb publikus rozé vaktesztjének győztese. Jancis Robinson szerint 18 pontot ér a húszból. Grenache, rolle (vermentino) és tibouren. 50% hordó, 5 hónap seprőn tartás. Annyiban egyetértek Jancis Robinsonnal, hogy nem az illatával nyer meg.

Nagyon halvány rózsaszín. Az illat alacsony intenzitású, és többször neki kell futni, hogy a halvány fa mögött felfedezzük a halvány virágos, barackos jegyeket. Kóstolva azonban kifogástalan. Egyrészt teljesen új világra nyit kaput – inkább fehér-, mint vörösboros, vagy még inkább valami külön műfaj, ami a megszokott rozé-képtől is alapvetően eltér. Másrészt van tartása, szerkezete, íze, a korty közepe nem horpad be, és bár soha nem intenzív, a lecsengés percekig tart.

Kóstolótársaim még soha nem szerettek rozét, és nem ittak provanszit. De ez a bor annyira átütő volt, hogy senkiben nem maradt kétely: rozé is lehet nagy bor. És ahogy egyikük fogalmazott: a Rock Angel Himalája a rozék között. 8000 Ft (BT)

Az ezévi merítések alapján:

A legjobb vétel: Nagygombosi Kékfrankos Rozé 2015
A legjobb magyar: Konyári Rozé 2015
A legizgalmasabb: Umathum ’Rosa’ 2015
A legjobb: Chateau d’Esclans Rock Angel 2014
Életmű-díj: Mordorée Dame Rousse

Mit tanultam? Volt az a koncepcióm, hogy a jó rozé a hiányzó láncszem a fehérbor és a pinot noir között. Ez igaz lehet a színlé leeresztéssel készített rozék közül néhányra. Mások inkább halvány vörösborok. Volt az a másik koncepcióm, hogy a rozé nem sápadt vörösbor, hanem kipirult fehér. Ez talán igaz lehetne a provansziakra, de a Rock Angel esetében méltatlan egyszerűsítés. A legjobb rozét, amit valaha kóstoltam nem tudom mihez hasonlítani. Talán ha majd több provanszi rozét ismerek, oszlik a homály.

Ide még nem érkezett hozzászólás.

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.