Menü
Rövid URL

A kedvenc villányim egy rioja

Tumblr inline mj6956t1kj1qz4rgp

Az első dolog, ami Riojáról eszembe jut, hogy minél olcsóbb, annál jobb. Pontosabban, a crianza, reserva és gran reserva tengelyen mozogva, ami az elfásítás és érlelés fokozatait mutatja, az én szimpátiám erősen balra húz. A második dolog, ami eszembe jut, hogy mi pénzt vertek el látványpincékre és kiegészítőkre (bár ez egész Spanyolországra igaz). A harmadik dolog, hogy milyen jó, hogy a Tesco elkezdett falusi kiskönyvtárként funkcionálni, ahol olcsó, de tisztességes kiadásban szinte minden klasszikus fellelhető. [Az illusztrációk riojai csodakúriák a közelmúltból.]

Mielőtt rátérnék a kikölcsönözhető riojákra, néhány szó a borvidékről. Bordeaux-tól 200 kilométerre délre található, és amikor a XIX. század vége felé a filoxéra gallyra vágta Bordeaux-t, akkor néhány évtizedre Rioja lett az ügyeletes helyettes. Bordeaux megtermékenyítő hatása máig meghatározó, és az egyik legnagyobb spanyol bortudor, Victor de la Serna szerint amikor ma egy hagyományos rioja gran reservát kósolunk, akkor egészen jó képet kaphatunk arról, hogy milyen lehetett a bordói 150 évvel ezelőtt. Ez kétségtelenül jól hangzó és kellően érdekes gondolat, de három okból is nehéz elhinni: egyrészt a rioják alapvetően tempranillóból készülnek, és ha 10-20 százalékban más is kerül beléjük, jellemzően azok sem bordói fajták, másrészt nehéz elhinni, hogy 150 évvel ezelőtt Bordeaux-ban ilyen minőségű szőlőt szüreteltek volna, harmadrészt Riojában a legutóbbi időkig kizárólag amerikai tölgyet használtak (de soha sem újat!). Ezzel együtt el kell ismernem, hogy a végeredmény sokszor valóban egy korosabb bordóira emlékeztet a cabernet sauvignon pikánsabb jegyei nélkül.

Tumblr inline mj693ntcmk1qz4rgp

Hordó és Bordeaux nem az a két szó, amitől beindul a fantáziám. De egy közelmúltbéli spanyol kirándulás alkalmával megtapasztalhattam, hogy bár Rioja nem divat, a 7-8 eurós crianzák bombabiztos minőséget hozó, igényes ételborok. És amikor most a Tesco két Vina Maráját féláron adták, és bevállaltam, akkor a legpozitívabb meglepetést a mérsékelt övi normalitás okozta. Talán nem én vagyok az egyetlen, aki hajlamos Spanyolországot összefüggő félsivatagnak látni, ahol télen ősz van, nyáron szahara. Vagyis nagyjából az utolsó hely, ahonnan 12,5 fokos alkoholú borokat várnék. Igaz, Bierzo és a mencia iránti rajongásom miatt tudhatnám, hogy Spanyolország nem egy végtelenített mediterrán tengerpart, de elkerekedett a szemem, amikor megláttam, hogy Riojában a júliusi középhőmérséklet gyakorlatilag annyi, mint Bordeaux-ban, Burgundiában vagy Bécsben, és ez 3 fokkal alacsonyabb, mint Villányban. A csapadék ellenben alig több, mint fele a Bordeaux-inak. A másik, szintén a normalitás és jó bor irányába mutató tényező, hogy ez tényleg egy hegyvidék: a dűlők jellemzően 400-600 méteres magasságban húzódnak.

Tumblr inline mj695z9dss1qz4rgp

Itthon általában 5-6000 forint körül kezdődnek a rioja reservák, ezzel szemben a Tesco Finest sorozat számára a Baron de Ley által készített Vina Mara Reserva és Gran Reserva egyaránt 3400 forint volt (és én egy négynapos akció keretében féláron vettem őket). A Gran Reserva azóta sajnos 4000 forint fölé csúszott, de a várható forgalom alapján jön rá még leárazás.

Tumblr inline mj694o8inz1qz4rgp

Vina Mara Rioja Reserva 2006

A reservák leghamarabb három évvel a szüret után kerülhetnek forgalomba, és ebből minimum egy évet hordóban kell érniük. A pörkölési aromákra hiperháklis vagyok, de ez a bor legyőzte az ellenállásomat. Ha már hordó, akkor ez a lehető legszebb, minden hivalkodástól mentes, kifogástalan minőségű, és mára szépen integrálódott. A legszebb villányi emlékeket idézi és szépíti meg.

Szélesen áradó, kényeztető illat: szilvalekvár, dohány, cseresznye és bőr. Kóstolva meglepően elegáns, túlzásoktól, érdes felületektől teljesen mentes, cseresznyésen gyümölcsös. Puha, de egyáltalán nem túlsúlyos, kerek savakkal és közepes testtel, árnyalatnyi édességgel. A tannin kissé ragaszkodó típus, de a legkevésbé sem durva, tartást ad a kortynak és keretet a bornak. Igazi örömbor, jól költött tanulópénz. 6,5 pont. Máshol ezért az élményért kétszer, háromszor ennyit kérnek.

Vina Mara Rioja Gran Reserva 2004

Papíron a kettő közül ez a nagy durranás. Jancis Robinson és Tim Atkin egyaránt a kedvencei közé sorolja. Aki mindig is szerette volna megtudni, hogy milyen egy szépen érett óbor, de elfelejtett, mondjuk egy ’99-es Vylyan Duenniumot másfél évtizedre elvermelni, az most töredékáron azonnal tanulhat.

12,5 százalékos alkohol, 24 hónap tölgyhordó, 100 százalék tempranillo. Elegáns, kiegyensúlyozott, megállapodott bor. Van még benne szufla, de a szélen már nem húzza meg. Meglepően áttetsző gránátvörös narancsos peremmel. Az illat higgadt, édesen dohányos, málnás és konyakmeggyes jegyekkel. Kóstolva kisimult, selymes textúrával, diszkrét, de élő savakkal. Semmi nem hívja fel magára a figyelmet. A lecsengésben a tannin szárít, és a gyümölcseit már elveszítette.

Egy nagy évjárat tanúja, ami talán még az átlagos borműveltség szemszögéből is élvezhető korban van. Kissé tiszteletlenségnek érzem pontozni, de legyen 6.

Ez a két rioja együtt 7500 forintért – pláne 3400-ért – garantáltan szép hétvége, családi vacsora, villám tanfolyam.

1 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.