Menü
Rövid URL

2018 a kékfrankos éve!

Sistas blau

Kiégett aggyal tartok haza a munkából, mikor a propaganda gépezet az éterbe kiálltja: 2018 a kékfrankos éve! No fene - mondom magamnak -, valami időhurokba kerülhettem, mert nálam a tavalyi is az volt, na meg idén sem fukarkodtam kékfrankos posztokkal. De ha már propaganda, akkor propagáljunk kicsit, hátha néhány kényelmes bársonyszékben pózoló döntéshozó is olvasgat minket.

Van az úgy, hogy a sógorék - igen, ott a határ naposabbik oldalán - nem csak egy évben tudnak gondolkodni, hanem képesek az utóbbi években rendszeresen összehozni, egy United by Blaufränkisch néven futó rendezvényt, ahol nem a nagyközönség kóstol, hanem a világ vezető ítészei, kereskedői, pohárnokai. Ami még ennél is megdöbbentőbb, hogy önzetlenül meghívnak a pannon borrégióból a fajtával foglalkozó borászatokat, így egy kalapból kerül elő a Blaufränkisch, a Lamberger, a Frankovka Modrá és a Kékfrankos. Ha az infóim nem csalnak, idén se lesz ez másként. Persze az önzetlenségnek is ára van, a beugró nem csekély, így az évről-évre legjobb kékfrankosokat villantó borászatunk, eddig még nem képviseltette magát a rendezvényen. És itt kell elgondolkodni, hogy mivel jutunk messzebb: ha megjelenik e jeles év alkalmából egy csodaszép kétnyelven beszélő kékfrankos borkőkiválóságok könyve, vagy megmutatjuk magunkat a nagyvilágnak.

És akkor most jó hazafi módjára tolom egy kicsit a Renner lányok szekerét (vagy traktorát), hisz igazából erről a borról akartam írni, de elkalandoztam kissé.

Rennersistas Blaufränkisch 2015

A pohárba töltve megvan benne a húsos, véres, jódos vonal, mondom is magamnak, megint egy natural egyencucc. Egyébként szűretlen, derítetlen, opálos anyag, melyet a kép nem ad vissza, mivel csak azután eszméltem a változásra, amikor a palack felét letöltöttem szokásos kis adagokra. Vissza minden, keveredjen fel a nedű, és láss csodát, e kis levegő hatására, illata teljesen más irányt vesz, kitisztul, édeskés fűszerek, kakukkfű, ellenpólusként savanykás pirosbogyósok, főleg meggy és csipkebogyó, mely kissé szokatlan egy kékfrankostól, már-már kadarkás erényeket villant.

Szájban az első kortytól kezdve adja magát, izgalmas és harsány, az illat mintájára könnyed, szinte tanninmentes, savai arányosak. A kortynak Rakotzbrücke görbületű íve van, melyet gyümölcsökkel köveztek ki. Hihetetlen, hogy képesek egy ilyen könnyed borba ennyi ízt belepasszírozni, fanyarkás meggy, cseresznye, ribizli, málna és szamóca köszön vissza. Nincsenek mesterkélten nagyboros erényei, nincs hordóval tupírozva, nem szédít az alkohol, egyszerűen jól esik fogyasztani, hirtelen kevés olyan vörös rémlik az idei évből, ami ennyire belopta volna magát a szívembe.

Értékelés: 14 pont.
Ár: 24,9 €
Vételként: bármikor megvenném újra.
Zárás: parafa.
Alkoholtartalom: 13,5%.

2 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.