Menü
Rövid URL

A vörös hercegnő - Duchesse de Bourgogne

Img 1164

Marie de Bourgogne, vagy Burgundi Mária neve más-más okokból ugyan, de széles körben ismert mind a történészek, mind a sörszakértők körében. Mária apjának 1477-ben bekövetkezett halála után Burgundia a Francia Királyság része lett, így csak névlegesen viselhette a burgundi hercegnő címet, a világ mégis így ismeri. Esetleg nekünk, magyaroknak nagyobb jelentőségű, hogy az ő unokája volt I. Ferdinánd magyar király. Mindössze huszonöt évesen, ellentmondásos körülmények között egy lovasbaleset után vesztette életét. Túlzott szemérmessége miatt a sérüléseit állítólag nem akarta megmutatni az orvosainak, a kezelés hiányában pedig nem volt esélye a túlélésre.

A burgundi hercegnő emlékét többek között egy belga főzde söre is őrzi. A vichtei illetőségű, 1885 óta működő Brouwerij Verhaeghe talán legismertebb söre a Duchesse de Bourgogne, ami stílusát tekintve egy belga vörös ale. Ez a stílus a Flamand Régió egyik specialitása a maga gyümölcsös, de mégis savanykás, vörösboros karakterével. Az erjesztést nemcsak élesztők, hanem Lactobacillus baktériumtörzsek is végzik, ezek felelősek a jellemző tejsavasságért. A készítés általában úgy történik, hogy az elsődlegesen leerjesztett sört másfél-két évig tölgyfahordókban érlelik, amiknek az egyedi, döntően Brettanomyces, Saccharomyces és Lactobacillus flórája alakítja ki a sörök különleges és főzdére is jellemző ízjegyeit. A végén pedig a hosszú ideig érlelt sörléhez hozzákevernek egy adag frissebbet is (három-négy hónaposat), majd az egészet palackozzák.

Img 1172

A Duchesse de Bourgogne tipikusan az a sör, ami mellett még egy sörnoob is megállna egy pillanatra. És nemcsak a megnyerő, rubinvörös színe miatt, ami lenyűgöző küllemet ad az italnak, ha fény felé fordítjuk. A pöffeszkedő, piszkosfehér hab mögül érdekes, tőzegfüstös, mazsolás, savanykás és kicsit szójaszószos illatok szállnak fel, ami a söröknél ritkaságnak számít. Ahogy az illatozásnál is lehetett már sejteni, a kortyban egymásnak feszülnek a gyümölcsös és a savanyú jellegek, mindezt teszik úgy, hogy egyik sem akar a másik kárára uralkodni. Az először megjelenő vörösáfonyás, goji bogyós érzetet hamar felváltja egy krémesen teljes, kicsit aszalt szilvás édesség, végül az egész átmegy valamiféle nyugalmat árasztó harmoniába az édes és a savanyú között. Az igazi értékét az adja, hogy tökéletes az egyensúly a gyümölcsös és az erősebb tejsavas ízek között, jól megférnek egymás mellet. Szépen megtervezett, remek sör, igazi mestermű a maga nemében.

2 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

Dogma

Ismeretlenül vásároltam egy üveggel. Első kóstolás után azt hittem balzsamecet, annyira savanykás. Nem volt rossz, utólag kerestem rá, így kiderült kivel is volt dolgom.