Menü
Rövid URL

konyhariport

Ínyenc városunk, Lyon II.

Lyon v%c3%a1rosi uszoda(1)

„Il n’y a qu’une vraie cuisine: la bonne”
(Igazi konyha csak egy van: a jó)
Paul Bocuse

1940. június 18. „Akármi történjen is, a francia ellenállás lángja nem hunyhat ki, és nem is fog kihunyni”. Charles de Gaulle tábornok e mondattal fejezi be Londonból közvetített rádióbeszédét, melyben felszólítja az összes francia katonát és tisztet, hogy lépjen vele kapcsolatba. Ekkor áll fel a Szabad Franciaország Bizottság és szerveződik meg a szabad francia haderő.

1942 júniusa. A 16 éves Paul Bocuse beáll tanoncnak M. Claude Maret lyoni vendéglőjébe. Mire beletanul az abroszvasalásba és a sertések feketevágásába, 18 éves lesz, ám ekkor de Gaulle tábornok felhívását követve bevonul a szabad franciák első hadosztályába. Miután súlyosan megsebesül, az menti meg az életét, hogy egy amerikai tábori kórházban vérátömlesztést kap. A világ leghíresebb francia szakácsa azóta is vígan emlegeti, hogy amerikai vér folyik az ereiben.

A háború után a kor legjobb konyháin tanulja ki a szakmát – a lyoni Madame Brazier és a Vienne-i Monsieur Le Point éttermében. 1961-ben megszerzi a „Franciaország legjobb munkása” címet (MOF) –azóta is erre a legbüszkébb –, visszavásárolja apja Saône-parti vendéglőjét Lyonnál, és 1965-ig begyűjti a Michelin három csillagát. 1975-ben Valéry Giscard D’Estaing-től veheti át a becsületrendet, 1989-ben a GaultMillau kalauztól megkapja az „évszázad szakácsa” címet. Időközben elindítja a világ legtekintélyesebb szakácsversenyét, a Bocuse-D’Ort is.

A hatvanas években „Bocuse bandájának” nevezték a francia újkonyha elindítóit, az újságírók azóta is előszeretettel emlegetik őket a „nouvelle cuisine” megteremtőiként. Ez persze kicsit közhely, mert a francia gasztronómia története „újkonyhák” egész sorának a története, de a fogalom ezúttal többet jelentett, mint korábban: már nemcsak főzéstudományi fejleményeket takart, hanem a szakácstársadalom átalakulását is.

Bocuse-nek és bandájának – s az általuk ügyesen használt médiának – köszönhetően jócskán megnőtt a szakma, s személy szerint a jó szakácsok tekintélye. Hatásukra még az addig erősen elzárkózott japán kollégák is százával indultak el Franciaországba, aminek következtében termékenyítő kölcsönhatás alakul ki a két konyhakultúra között.

Paul bocuse best of

Visszapillantva Paul Bocuse ezt mondja: „Nem tulajdonítok magamnak különösebb érdemeket, hacsak azt nem, hogy a konyhát visszaadtam a konyhafőnököknek. Amit ma nouvelle cuisine-nek neveznek, kissé tévesen, sokkal inkább független szakácsszemélyiségek, semmint egy közös étlap története”.

Amilyen persze a világ, a nagy emberek is megkapják a magukét. A GaultMillau kritikusai már a kilencvenes évek közepén Paul Bocuse szemére vetették, hogy „leállt”, nem képes megújulni. A német Feinschmecker magazin néhány éve címlapsztoriban hozta a következőt: „Lyonban már nem Paul Bocuse a király!” A lap szerint Monsieur Paul kétségtelenül élő legenda, „a konyhafőnök” fogalmának megtestesülése, étterme azonban bombasztikus, hovatovább giccses, a levese túl laktató. Nehézkes házias koszt, amolyan polgári bisztrókonyha, nem több és nem kevesebb – véli a szakíró, hozzáfűzvén, hogy a nagymester, úgy tűnik, már életében berendezte magának saját múzeumát a Saône partján.

Bocuse aranyszobor kicsi

S valóban: életében talán csak Kim Ir Szen, az észak-koreai dolgozó nép atyja és jótevője kapott még annyi szobrot, mint a lyoni séf. Harminc példányban díszeleg már szakácsok vitrineiben arany-, ezüst- és bronzkivitelű szobrocskája (melyeket 1978 óta osztottak ki a Bocuse D’Or nyerteseinek), piciben ott fityeg rajongók ezreinek kulcstartóján, s a lyoni piacon sajt- és zöldségárusok Monsieur Paul életnagyságú poszterével hirdetik büszkén, hogy náluk vásárol a császár. A szakácsok közül elsőként az ő viaszfiguráját állították ki a párizsi Grévin panoptikumban, már vagy húsz éve. Azóta is ott áll karba font kézzel parancsnoka, a majdnem ugyanolyan híres de Gaulle tábornok hiteles másolata társaságában.

Maga Paul Bocuse – miután évtizedeken át szervezte a szabad francia szakácsok haderejét – máig nem tette le a fegyvert. A korábban őt olyannyira kritizáló GaultMillau kalauz kérdőívét például kitöltetlenül küldte vissza, a következő dedikálással: „Uraim, tehetnek egy szívességet”! A sztárszakács Bernard Loiseau öngyilkosságát követően így fakadt ki: „Vérszomjas ragadozók! Meggyőződésem, hogy ők ölték meg Bernard-t. Mindenáron a szenzációt hajhásszák, hogy felpolírozzák az imidzsüket.” (A GaultMillau magazin Loiseau-ról is írt fanyalgó cikkeket, majd kalauza elvont tőle két pontot – sokak szerint indokolatlanul.)

Elképzelhető, hogy voltak és vannak érdekesebb, egyénibb szakácsok, de Paul Bocuse-nél karizmatikusabb egy sincs. Akármit is írnak róla, ő a szakácsok pápája volt, és az is marad, míg meg nem hal. No meg Lyon királya.

Troisgros %c3%89tterem

1930. Roanne. Troisgros-nagypapa, Jean-Baptiste, 1930-ban nyitotta meg a Lyon-közeli Roanne-ban az éttermét. Kifogástalan nyersanyagokra épülő regionális konyhát vitt. Szerette az egyszerűséget, nem szerette a nagy francia konyha akkoriban világszerte dívó univerzális alapmártásait, az ízeket elfedő lisztes sűrítéseket.

Két fia is szakács lett, a kor legjobb éttermeiben tanulták a szakmát. A nouvelle cuisine atyjaként számontartott Fernand Point legendás Viennes-i vendéglőjében ismerkedtek meg Paul Bocuse-zel, akivel életre szólónak bizonyult a barátság. Jean apja nyomdokain haladva istenáldotta szószmester (saucier), Pierre a hidegkonyha és a körítések mestere lett (garde-manger).

Aztán Roanne-ba hazatérve rögtön konfliktusba keveredtek a papával, akinek nem mindig tetszett a sok modern tudomány és trükk, sallangosnak találta a fiúk stílusát. A két fivér azonban ragaszkodott bizonyos újításokhoz, s „Troisgros fivérek” néven néhány év alatt világhírűvé tették apjuk éttermét. 1968-ban már három Michelin-csillagjuk volt, 1973-ban felkerültek a GaultMillau magazin azon történelmi jelentőségű számának címlapjára, amelyben a nouvelle cuisine kiáltványa jelent meg. Fejük fölött glória ragyogott, alattuk ez a felirat: „A világ legjobb konyhája”.

Ekkor ment középiskolába Pierre fia, a kis Michel, aki hamarosan az elődök nyomdokaiba lépett, s elment tanonckodni a Bocuse banda legzseniálisabb szakácsaihoz (Alain Chapel, Michel Guérard, Roger Vergé), majd bejárta a világ konyháit Dél-Amerikától a Távol-Keletig, hogy végezetül 1993-ban átvegye a családi étterem vezetését. Feladata világos volt és pokolian nehéz: megőrizni a csillagokat.

Három pillérre építkezett. Az egyik a francia konyhában egzotikusnak számító fűszerek kifinomult használata ( a francia konyha a hiedelemmel ellentétben kifejezetten kevés fűszert használ).

A másik a távol-keleti, főként japán technikák és nyersanyagok franciásított, egyéni alkalmazása. Ma is rendszeresen utazik Japánba, ahol érdekeltségei is vannak. Mint mondja, lenyűgözőnek találja, hogy a japán szakácsok „egész életükön át tanulják ezt a bonyolult művészi mesterséget, hogy végül elérkezzenek a végtelen egyszerűséghez”.

A számos japán ihletettségű Troisgros-kreáció egyike:

Retekvinaigrette

Ehhez a retek levét préseli ki centrifugával, majd borral, rizsecettel, szójaszósszal és sötét (vagyis pirított magból készült) szezámolajjal keveri. Ezt adja a jégágyon, illetve újabban langyosan tálalt osztrigához. (Japánban köztudott, hogy a retek mélyíti bizonyos tengeri állatok ízét, ezért találjuk meg mindig a szasimi tálakon a vékony csíkokra vágott jégcsapretket, a daikont.)

Cuisine acidul%c3%a9e

A harmadik pillér az elegáns és kifinomult savasság, ami egyébként „a” családi örökség. Michel Troisgros „La cuisine acidulée” („A savasság konyhája”) címen adta ki legutóbbi könyvét, amelyből az derül ki, hogy konyhája gerincét és eleganciáját a különféle árnyalatú savas ízek és aromák adják, akárcsak egy jó borét.

A papa és a nagybácsi – Pierre és Jean – leghíresebb étele is a fanyarul savanykás sóskás lazac volt (saumon à l’oseille), amely mára a legnagyobb francia klasszikusok egyikévé vált. A fogás most is ott van a roanne-i étlapon.

Míg a mártás korábban száraz vermutból, fehérborból, tejszínből, hal-alapléből, vékony csíkokra vágott sóskából készült, ma egyszerű, sóval-borsal, kevés citrommal ízesített sűrű és forró tejszínbe forgatják bele néhány másodpercre a darabokra tépdesett sóskát. Ezzel tálalják a majdnem nyers, inkább csak langyosra melegített (36-40 Celsius fok), szaftos vadlazacot.

Lazacs%c3%b3ska7 kicsi

Ahogy Michel Troisgros bejárta a világot új ízek után kutatva, úgy külföldről is sokan jöttek hozzá „sztázsolni”. Egy alkalommal saját kínai kuktájától kapott ihletet, aki bundás krumplit sütött bemutatkozásképpen. A séf ebből játékos távol-keleties receptet kreált – olyat, amely egyszerre hideg és meleg, édes és savanyú, szaftos és ropogós.

Paradicsomfánk

Felforralunk egy dl vizet tíz dkg cukorral, némi frissen zúzott gyömbérrel, néhány koriandermaggal, egy-egy csillagánizzsal és szegfűszeggel, egész narancs és citrom vékonyan lehántott héjával. Ha kihűlt, fél napra beleteszünk húsz érett, meghámozott koktélparadicsomot.

A fánktésztához sütés előtt két órával habverővel összekeverünk tíz dkg lisztet, ugyanannyi kukoricakeményítőt és egy tojás sárgáját egy dl vízzel, 1,5 dl sörrel és 15 gramm vízben feloldott sütőporral. Tegyünk bele csipetnyi sót. Miután lefedve állt két órát, belemártjuk a lecsöpögtetett, friss morzsában meghempergetett paradicsomot, és 160 Celsius fokos olajban kisütjük. Itatósra tesszük.

Eddigre már serpenyőben 15 dkg cukrot világosra karamellizáltunk, ebbe forgatjuk bele – az edényt folyamatosan mozgatva – a paradicsomot. Meghintjük szezámmaggal, aztán fogó segítségével egy-két másodpercre jeges vízbe mártjuk mindegyik gömböcöt, s fogpiszkálóra tűzve azonnal tálaljuk. A fogpiszkálóra ne felejtsünk el parányi darabka friss gyömbért is felszúrni.

Michel troisgros kicsi

Michel Troisgros 2002-ben elvállalta egy új vendéglő irányítását Moszkvában is, a Vörös tér közelében. A hely Koumir (bálvány) néven fut.

A konyhát egy fiatal francia szakács vezeti, a nyersanyag nagy részét is Franciaországból hozzák, de a háromcsillagos séf magától értetődőnek tekinti, hogy helyi klasszikusokat is stilizál, modernizál.

Két recept jól illusztrálja ezt az átalakítási folyamatot:

Borscs

Az alap egy marhaszegyből készülő markáns húsleves, amit erőlevessé derítünk. A derítés egyfajta tisztítás: két liter zsírtalanított leveshez veszünk 350 g darált marhahúst (lábszárat vagy fartőt), 200 g céklát, 100 g póréhagymát, 50-50 g zellert, sárgarépát, burgonyát fél cm-es kockára vágva és 5-6 szem feketeborsot durvára zúzva.

Mindezt összekeverjük 3 enyhén felvert tojásfehérjével és némi jégdarálékkal, hozzáadunk kevés levest, majd félórára hűtőbe tesszük. (Ez idő alatt a jeges víz kiáztatja a húst, erősebb lesz a “szűrőhatás”.) Ezután hozzáadjuk a többi levest, és felforraljuk. Közben néha megkeverjük, hogy a tojásfehérje ne égjen le az aljára. A tisztítókeverék idővel kicsapódik, s felül a lé tetejére, mint egy fedő, közben mintegy kiszűri a tisztátlanságokat.

A "szűrő" közepébe csináljunk egy merőkanál nagyságú lyukat. Ettől kezdve ne keverjük, mert ez zavarossá teszi a levet. Egy óra csendes főzés után a “szűrőkalapot” leszedjük a levesről, a levet ruhával bélelt szűrőn leszűrjük (sosem öntjük, hanem merőkanállal kanalazzuk, kíméletesen). Tiszta, céklavörös erőlevest kapunk. A levesben főtt marhaszegyet vékony szeletre vagy csíkra vágjuk.

Tálalás előtt frissen pároljuk a levesbetétnek való zöldségeket: 500 g káposztát, feleannyi céklát, burgonyát, hagymát, s még egy kevés sárgarépát nem túl vékony vékony csíkra vágunk. Olajon megfuttatjuk. Hozzáadunk még kevés paradicsompürét, finomra vágott fokhagymát, felöntjük némi pezsgőecettel vagy almaecettel, és hagyjuk elpárologni. Ekkor felöntjük a céklás erőlevessel, s rövid ideig csendes forrással készítjük a zöldségeket.

Visszatesszük a levesbe a marhahúst is, evőkanálnyi tejföllel tálaljuk. (Az orosz tejföl a mienknél zsírosabb, jobban hasonlít a francia crème fraîche-hez; orosz boltokban szmetana néven kapható. Ha kávéskanálnyi keményítőliszttel sűrítjük a levest, akkor nem folyik szét rajta azonnal a tejföl, tovább megőrzi a tartását.)

Káposztás-vodkás kecsege

A kecsege nem karakteres ízű hal, kívánja a markáns, élénkítő környezetet.

Egy liter vízbe belekeverünk 1 dl borecetet, egy-egy kávéskanálnyi sót, cukrot, frissen tört fehérborsot, egy babérlevelet, egy gerezd fokhagymát, egy szál kakukkfüvet. Felforraljuk, húsz percig állni hagyjuk, újra felforraljuk, beletesszük a lebőrözött, hosszában kettévágott, szeletekre vágott kecsegét. A tűzről levéve 6-8 percig posírozzuk, majd alufóliával lefedve langyos helyen állni hagyjuk.

Intézzük úgy, hogy eddigre elkészüljenek a zöldségek: sós vízben egy centis darabokra vágott zsenge levelű lilakáposztát és zöldkáposztát, leveleire szedett kelbimbót, rózsákra szedett karfiolt és római (zöldes színű) karfiolt főzünk néhány percig külön-külön.
A mártáshoz kiveszünk merőkanálnyi halposírozó levet, s majdnem teljesen besűrítjük.

Habverővel belekeverünk apránként 8-10 dkg vajat, egy evőkanál vodkát, 2 dkg frissen reszelt tormát, fél citrom levét. Sózzuk-borsozzuk. A zöldségeket a vajas mártásba keverjük, négy személyre 16 egrest is adunk hozzá. Előmelegített tányérra ezt adjuk a hal mellé. (Az egrest a történelem folyamán sok helyen ették zsírosabb fajta halakhoz.)

A Troisgros ház három generációja jelképes a huszadik század konyhatörténetében: a nagypapa a hegyományos, regionális, polgári konyhát, a papa és a nagybácsi a megújított, klasszikus konyhát a „nouvelle cuisine-t”, az unoka, Michel, a világra való széles körű nyitást képviseli. A dinasztia helyét a világ élvonalában azért őrízte meg, mert minden generáció újat nyújtott. Franciaországban Troisgros-ékon kívül az Haeberlin, a Pic, a Lorain és a Blanc családot tartják számon nagy dinasztiaként, de a Pic családtól eltekintve sehol sem zökkenőmentes a generációváltás.

Vagyis nem elég az, ha az ember jó helyre születve az anyatejjel szívja magába a mesterséget, tanulmányait a világ legjobb helyein végzi, s ezután becsületesen hagyományt őríz.

Sóskás lazac

Troisgros lazac s%c3%b3ska(1)
(A Troisgros-ház klasszikus tányérja)

Hozzávalók

  • 2 db 25 dkg-os lazacderék
  • 30 cl zsíros 40-50 %-os tejszín (ehhez a magyar tejszínt 6-7 napig nem teljesen lefedve állni hagyjuk a hűtőszekrényben, majd lekanalazzuk a fölét)
  • 1 evőkanál vermut
  • 8 cl Sancerre bor
  • 10 cl hal-alaplé (fumet)
  • 2 salottahagyma finomra vágva
  • 80 gr (fiatal, de már karakteres ízű) sóska
  • ½ citromsó, frissen őrölt bors

A lazacból ne felejtsük el a közepén lévő apró szálkákat is kiszedni. Hosszú, vékony pengéjű késsel vágjuk ketté mindkét halderekat, így négy egyforma szeletet kapunk. Két zsírpapír közé téve kissé megklopfolgatjuk őket, hogy teljesen egyforma legyen a vastagságuk. (Ne használjunk hegyes klopfolót, mert az roncsolja a rostokat. Egy nehéz lábos alkalmasabb e célra).

A sóskát – miután letépdestük a szárát – mossuk meg. A nagyobb leveleket tépjük ketté vagy háromba. Hosszú nyelű mélyebb lábosban (sauteuse) melegítsük fel együtt a hal-alaplevet, a fehérbort, a vermutot és a hagymát. Sűrítsük addig, míg szirupos és fényes nem lesz. Adjuk hozzá a tejszínt, sűrítsük tovább. Keverjük bele a sóskát, majd 20 másodperc után húzzuk le a tűzről. Ne törjük össze a leveleket (ne használjunk például habverőt). Végül pár csepp citrommal élénkítsük az ízét, sózzuk, borsozzuk.

A halszeletet a kevésbé szép oldalán sózzuk és borsozzuk meg, majd tegyük forró teflonserpenyőbe, sótlan részével lefelé. 25 másodperc után fordítsuk meg, a másik oldalnak elég 15 másodperc. Nem szabad átsülnie, így marad puha és szaftos. Miután a második oldalt is enyhén megsóztuk, vegyük ki az edényből, tartsuk melegen.

Négy meleg tányérba tálaljuk ki a sóskakrémet, helyezzük rá a lazacot, tálaljuk azonnal.

Troisgros cukor

Padlizsánzselé zöldcitrommal és római köménnyel

Előző nap kacsa-alaplevet készítünk: 2 kg kacsaaprólékot (farhát, szárny. nyak) kis darabokra vágunk, és 200 Celsius fokos sütőbe tesszük, Amikor egyenletes színt kapott, hozzákeverünk 2 evőkanál sűrített paradicsomot és ugyanannyi frissen tört borsot. Még 4-5 percig sütjük. Hagyjuk kihűlni, majd az egészet áttesszük leveses lábosba.

Hozzáadunk egy félbe vágott hagymát, amelyet előtte vaslapon kissé megpirítottunk, 1 dl Worcester szószt, 4 kicsi sárgarépát, 1 zellerszárat, ízesítőcsokrot (petrezselyem szára, kakukkfű, babérlevél, szorosan póréhagyma külső héjába kötve).

Felöntjük vízzel, hogy éppen ellepje. Kislángon fedetlenül hagyjuk főni két órán át, közben többször habozzuk, zsírozzuk. Végül leszűrjük le, és eltesszük másnapra. 12 kicsi padlizsánt – miután levágtuk a szárát – hosszában félbevágunk. (Az eredeti receptben kicsi (5 dekás), feszes húsú padlizsán szerepel, ami sajnos nálunk ismeretlen minőség. Ennek híján a nagyobbakat vágjuk szeletbe.)

Összeszorítjuk a két felet, tepsibe lerakjuk. Leöntjük alaplével, 170 Celsius fokos sütőbe tesszük egy órára. A padlizsánokat lapos spatulával kiemeljük, s egyenként kicsi, erősen lehűtött mélytányérkákba helyezzük adagonként. A folyadékot egy literre besűrítjük. Hozzáadunk három hideg vízbe áztatott és kinyomkodott zselatinlapot (ezzel már nem forraljuk fel). Ráöntjük a padlizsánra. Finom tengeri sóval, egy csipet frissen őrölt római köménnyel, néhány csepp zöldcitromlével ízesítjük, egy napra hűvös helyre tesszük. (Készíthetjük lapos tálban is, ez esetben éles késsel vágjuk fel adagokra.)

Japán ihletésű étel. A japánok nálunk ismeretlen minőségű, kis méretű, 5-6 dekás, mag nélküli, feszes húsú padlizsánt használnak hozzá, és szárított és enyhén füstölt tonhalpehelyből és tengeri algából készült erőlevessel, mirinnel, szakéval, természetes úton fermentált szójaszósszal főzik hozzá a levet. Agar-agarral sűrítik, és langyosan is tálalják.

Troisgros %c3%a9g%c5%91 cserepek

Fűszeres joghurtban marinált báránygerinc

Troisgros b%c3%a1r%c3%a1ny

Hozzávalók

  • 2 db hatbordányi báránygerinc
  • 3 dl báránypecsenyelé

A marinád fűszerei:

  • 6 gr friss zöldbors
  • 12 gr erős mustár
  • 2 gr friss fokhagyma
  • 5 gr rozmaring levele durvára vágva
  • 170 gr petrezselyem durvára vágva
  • 2 gr só
  • 45 gr szűz olívaolaj
  • 1 citrom

Turmixoljuk össze a hozzávalókat, kivéve a zöldborsot, amit csak a végén adunk hozzá.

A lhassi (lasszi) elkészítése:

  • 125 gr a fenti keverékből
  • 20 gr kínai ötfűszer-keverék
  • 250 gr joghurt

Mindez egy mélytányérban keverjük össze.

A bárány

A báránygerincet formára vágjuk (parírozzuk), a bordacsontokat letisztítjuk a húson hagyunk 3-4 mm zsírréteget. Bedörzsöljük a lasszival, 48 óráig marináljuk. Kivesszük, letöröljük. Elkészítés előtt langyos helyen legalább egy óráig állni hagyjuk.

Elkészítés
Bőrös oldalával lefelé forró serpenyőben, kevés olajon,közép erős tüzön szőkésre elősütjük. 6-7 percre 250 C°os sütőbe tesszük. Kivesszük, s langyos helyen rácsra téve, alufóliával lazán leborítva 6-7 percig pihentetjük. (Másik megoldás: sous vide 56ºC, 50 perc, majd körbepirítás).

Pecsenyelé

A gerincről levágott nyesedéket néhány olcsó húsdarabbal kiegészítve (nyak, oldalas, mindösszesen 40 dkg körüli mennyiség) kevés olajjal a sütőben aranybarnára pirítjuk. A zsírt lekanalazzuk. Hozzáadunk két gerezd szétlapított fokhagymát, két evőkanál vajat, s néhány percig továbbpirítjuk (vigyázzunk, be égjen meg a vaj). Háromszor egy-egy evőkanál fehérbor-ecetet és Worcester-szószt öntünk rá, mindig újra hagyjuk teljesen elpárologni. Felöntjük szárnyas alaplével (nem kell teljesen ellepje). 30 percig kislángon főzzük, sűrű szűrőn átszűrjük. Sózzuk-borsozzuk, ha kell még sűrítjük, esetleg kevés hideg vízben elkevert késnyhegyni xantánnal vagy keményítővel sűrítjük. Az utolsó pillanatban néhány csepp citrommal ízesítjük.

Tálalás
A gerinceket a serpenyőbe tesszük, s a mellé dobott megolvadt vajjal folyamatosan locsojuk egy percig. Végül három kétbordás szeletre vágjuk, tányérra tesszük, pecsenyelevet adunk hozzá.Vajon pirult kerek szelet burgonyát, vékony pirítóson pirospaprika krémet adunk mellé, a paprikára néhány csepp joghurtot, kevés borsot adunk.

Troisgros s%c3%b6t%c3%a9t corner

Paul Bocuse

40 Quai de la Plage
Collonges au Mont d'Or
Rhone Alpes
Phone: +33 (0)4 72 42 90 90
Web: http://www.bocuse.fr

Hôtel Restaurant Troisgros

Place Jean Troisgros
42300 Roanne
Téléphone (33) 04 77 71 66 97
Fax. 04 77 70 39 77

(Archív cikk a Magyar Nemzetből)

Fotó: Troisgros PR & Bittera Dóra

Ide még nem érkezett hozzászólás.

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.