Menü
Rövid URL

konyhariport

A konyha az életem

Img 2420
Fotók: Bakcsy Árpád

A Csalogány26 a megújuló magyar konyha egyik első erős bástyája, igazi műhely is egyben: sokan vezetnek ma sikeres éttermet, akik innen kerültek ki. Görcsmentes, folyamatosan változó konyha, színes alapanyag-paletta, sok kísérletezés. A séf: Pethő Balázs.

– Hogyan lett szakács?
– Úgy, hogy festőnek készültem.
Gimnazistaként grafikát-rajzot tanultam, de nem jött össze. Nekem meg döntenem kellett, mihez kezdek magammal.
Édesanyám háztartásbeli volt, gyakran került napi három főtt étel az asztalra, szinte a konyhán nőttem fel. Anyám (ahogy a nagyanyám is), igazi “konyhaművész” volt. “Jó polgári” konyhát vittek, közben sok mindenre megtanítottak, tizenhárom évesen tudtam tökéletes bájglit készíteni. Nagymamám pedig mindig azt ismételgette, hogy aki közel van a tűzhöz, az nem hal éhen...

Csalogany bent

– Végül hogy került be a szakácsiskolába?
– Mivel túljelentkezés volt, érettségi után protekcióval jutottam be a Rákóczi Ferenc szakiskolába (“Huba utca”). Azokban az időkben olimpiai bajnokokkal volt tűzdelve a szakma, jó néhányuk kezén átmentem…

– Tehát jó kezekbe került…
– Akkor még úgy gondoltuk, hogy igen. Később a Gellért szállóban álltam munkába, ahol az embernek hirtelen kettős látása lett.
Bizonyos fokig ott élt még a háború előtti konyhai gyakorlat: az erőleves az erőleves volt, a barnamártás valódi barnamártás. Másfelől a konyha fizikailag omladozott és enyészett, és tartalmilag is megjelent a szakma általános romlása. Sok mindent “jó előre” előkészítettünk, magyarán szólva “felfőztük a konyhát”. Olyan étel, mint például a vese-velő, ami csak frissen készítve jó, az már ott várt a melegentartóban. A resztelt máj itt még frissen készült, aztán hamarosan utolérte a végzet ezt is.
Megkezdődött a friss ételek megcsúfolása. Talán nem túlzás azt mondani, hogy egy nemzedék utálta meg akkoriban a belsőségeket, a magyar konyha legjobb, legegyszerűbb ételeit.

– Aztán megismerkedett “Pepi úrral” is….
– Pepi úrral? Ja..., hogy Pepi úrral !!
Az kérem később történt. A Novotelben. Nagy reményekkel mentem oda, gondolván, hogy ez egy szép, modern konyha, itt lehet majd dolgozni.
Pepit itt elsősorban nem urazták, hanem pepimasszának hívták. És a lényege a következő: kivesszük a mélyfagyasztóból az idők folyamán felhalmozódott sertésbőrkét. Ezt 10-12 óra alatt ronggyá főzzük, és összekeverjük sok-sok párolt hagymával. Ez az "alap".
Ezután következett a szelektálás. Szelektáltuk a reggeliztetés maradványait (ugyebár, szállodában vagyunk). Az, ami már nagyon megroggyant, s másnap nem lehetett feladni, az ment a pepibe (például a felvágottak, a töltött csirke töltelékestül, stb). Mindezt szépen ledaráltuk, így született meg a pepimassza, ami már mehetett is a “hortobágyiba”. Pepi úr ikertestvére egyébként Barna Matyi volt.

Csalogany tabla 9561

– Ezt fejtsük ki talán részletesebben az olvasóknak..
– A barnamártás, amely a Gellértben még lepirított csontokból, zöldségekből készült, ahogy kell, az itt “gazdaságos” módon átalakult. Minden maradványt bele kellett üríteni a jégszekrényből és a konyha más részeiről: sonkahéjat, kicsit már penészedő lekvárt, banánhéjat, gyümölcsdarabokat, és így tovább.

Itt tanultam meg a gazdaságos húsvágás mesterségét is, hogyan is kell 14 dkg hús helyett 12 dkg-ot tálalni – de úgy, hogy közben 14-nek nézzen ki. Ez vágási technika kérdése (megfelelő ferde szögben, megfelelő vastagságban….). A lényeg az volt, hogy “otthonra is jusson” az alapanyagból. Egyszer olyan jól sikerült, hogy megszidtak, miért adok fel annyi húst. Akkor lemértük, és kiderült, hogy 12 dkg, csak többnek néz ki! Nagyon megdicsértek. Én meg büszke voltam, hogy milyen ügyes vagyok. Az egész rendszer – ezt sajnos ki kell mondani – jelentős részben a lopásra alapult, arra, hogy teljesítmény nélkül lehessen kikanyarítani pénzeket. Ez mondjuk nemcsak erre a szakmára igaz, de a lényeg, hogy mindannyian ennek a levét még ma is isszuk.

– Akkor most vegyük elő még egyszer a kérdést: végül is hogyan lett mégis szakács?
– A Gellért és a Novotel után el kellett gondolkoznom, hogy morálisan vállalható-e, normális-e egy ilyen életpálya. Gondolkoztam, és úgy döntöttem, nem kívánok ebben a rendszerben mozogni. Elhagytam a pályát, és egy nagy cégnél kerültem vezető beosztásba, a rendszerváltozás éveiben. Aztán jött a család, a három gyerek… Már harminc körül jártam, amikor ismét el kellett gondolkoznom, hogyan tovább. Világos volt, hogy itt az utolsó pillanat: ha nem térek vissza a tanult szakmámba, akkor többé nem is fogok. Otthon egyébként sosem hagytam abba a főzést. Erre ment el minden szabad időm.
Egy kisvendéglőben kezdődött a “come back”. Egyedül voltam a konyhán, este én mostam fel, s ha a mosogató nem jött be, én is mosogattam. Meg kellett küzdenem a büszkeségemmel (mégiscsak málna színű öltönyből és szolgálati kocsiból “szálltam ki”), de megindult a szekér: néhány hónap múlva már konyhafőnöknek ajánlottak, egy olasz étterembe.

– Aztán jött a LouLou…
– Hát igen. Akkoriban a Baraka, a Fausto’s és a LouLou emelkedett ki a “pepimasszából”. Egy kreatív, modern konyhát vittünk, rövid étlappal, napi ajánlatokkal ami akkor Magyarországon új volt, és merész, mondhatni, avantgárd. Közben rövid időt eltöltöttem a Greshamben is, amikor megnyílt: úgy gondoltam, a Four Seasons garancia lesz arra, hogy megjelenik nálunk is a csúcsgasztronómia. A személyzet egy része azonban egyfajta passzív ellenállást tanúsított, s azt hiszem, a vezetés is bizonyos fokig alkalmazkodott a “helyi viszonyokhoz”.

Img 2447

Visszatértem a LouLouba, de minden vágyam az volt, hogy a saját utamat járhassam. És egy szép napon jött Csongrádi Csaba, és mutatott egy kiadó üzlethelyiséget Budán. Nem volt egy életbiztosítás belevágni, de találtunk befektetőt is, akinek szívügye volt, hogy bebizonyosodjon: igenis, Magyarországon is lehet jó éttermet csinálni, ami becsületesen működik, jót ad, és gazdaságilag megáll a lábán. Úgy alakult a dolog, hogy Pollok László és én lettem az étterem tulajdonosa, Csaba pedig nem sokkal később Takács Lajossal megnyitotta az Olimpiát.

– Mára a budai Csalogány26 és a pesti Olimpia az új magyar konyha két igazi sikertörténete. Annak idején a “civilek” által alapított Magyar Gasztronómiai Egyesülethez a szakma részéről Vomberg Frigyes, Takács Lajos és Pethő Balázs csatlakozott elsőként. Mit reméltek annak idején az egyesülettől?
– Feltöltődést adott, és reményt, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Ha nincs az egyesület, akkor talán ma nem is vagyok a szakmában.

– Úgy alakult, hogy az élete a konyha körül forog. Mi érdekli, mivel foglalkozik, ha épp nincs a konyhában?
– Gyerekeim vannak. A fiam szakács akar lenni. Az öreg autók érdekelnek még, de ez csak plátói: magazinokat járatok. Néha elmegyek horgászni, de az igazság az, hogy a szakácsnak lenni nem nyolcórás munkakör, hanem életforma. A konyha az életem.

Img 3036
Pethő Dániel és Pethő Balázs (Fotó: Bakcsy Árpád)

– Víctor Arguinzóniz baszk szakács, miután megkapta a Michelin-csillagot, néhány héten belül azt nyilatkozta, “minden pénzt megfizetne, hogy hagyják békén az újságírók”. Pethő Balázs is olyan hírben áll, hogy visszahúzódó személyiség…
– Áttételes értelemben “meg is fizettem”, hogy békén hagyjanak. Nem szeretem a kamerák előtti szereplést, a pózolást. A divatos blogvilág és a sajtó nem is sztárol minket, de ez nem baj. Sokan túlbecsülik a szereplés jelentőségét. A sajtó fel tud emelni, egy ideig fenn is tart, de innen nagyot is lehet esni. A legjobb reklám az elégedett vendég. Úgy érzem, hogy a konyhánk folyamatosan “tisztul”, egyre sallangmentesebb és érdekesebb.

– Mire van ma a legnagyobb szüksége a szakmának?
– Információcserére. Azt tartanám az MGE egyik legfontosabb feladatának, hogy szakmai fórumot biztosítson a szakácsoknak. Ettől felgyorsulhatnánk, könnyebben átvergődnénk a szakadék másik oldalára. Kell végre egy olyan nemzedék, aki jó példát lát. A mi generációnknak épp ezért az a küldetése, hogy példakép legyen.

Img 3139

Vomberg Frigyes szakács a Csalogány konyhájáról

Ez egy szabadelvű, minden ízében polgári konyha, görcs nélkül, sallang nélkül. Azt hiszem, Bernard Loiseau mondta egyszer: nem az a művészet, mit teszünk a tányérra, hanem az, hogy mit veszünk le róla. Érezhető az aprólékosság, a részletekbe menő figyelem. Minden alapanyaghoz keresik a megfelelő elkészítési módot, és jó hozzávalókat kutatnak fel – Balla Enikő sajtjaitól a zalai malacokig, bárányokig, friss halakig.

Itt is látnivaló, hogy Magyarországon - szilárd alapokat adó iskola híján - az ambiciózus szakácsok rákényszerülnek az önképzésre, ami nagyon sok kísérletezéssel jár. Ez egyfelől érdekes eredményeket hoz, másfelől fölösleges köröket is futtat velük. Előfordult már, hogy a Csalogányban hosszan kísérleteztek egy halkészítési módszeren, ami a marináláson alapul. Később tudták meg, hogy a módszer évszázadok óta ismert: japán eredetű, világszerte rutinmegoldásként használják. Olyan ez, mint a Száz év magányban, amikor José Arcadio Buendía hosszú és gyötrelmes munka után ünnepélyesen kinyilatkoztatja, hogy a föld kerek. Amiről ő eddig nem tudott. Azok, akik nálunk vakon sulykolják, “legyünk magunk”, nem szabad másokat “majmolni”, azoknak fogalmuk sincs, miről beszélnek. Elképzelésük sincs róla, milyen hosszú időre magára maradt ez a szakma.

Körmös pacal

A Csalogányban külön főzik a borjúpacalt, fűszeres lében. A köröm másfelől olyan pörköltalapon készül, melyben először nincs fűszerpaprika (ez csak a végén kerül majd bele).
A pacalhoz az étteremben fiatal borjúpacalt használnak (ami egészében sincs 1 kg). Ennek kuktában egy óra is elég. Nagyon kevés sót adnak csak hozzá, mert ez keményíti a pacalt. A végén egyesítik a körmöt és a pacalt

Körmös pacal

Img 3000
Fotó: Bakcsy Árpád

Hozzávalók a körömhöz

  • 4 fiatal sertésköröm
  • 2 kis fejű hagyma, durvára vágva
  • 2 gerezd fokhagyma, kés lapjával megzúzva
  • 1 kk (száraz serpenyőn) kipattogtatott köménymag
  • 1 sült piros paprika, hámozva és kockára vágva
  • 2 félig szárított paradicsom, kockára vágva
  • kb. 1,5 l víz vagy szárnyasalaplé

A körmöt lepörköljük, kétszer leforrázzuk, a vizet elöntjük.

A durvára vágott hagymát a köménymaggal “zsírban főzve” pároljuk, semmiképp ne pörkölődjön meg. Hozzáadjuk a fokhagymát, a sült paprikát, a paradicsomot, majd a lábakat. Felöntjük az alaplével (vagy vízzel), két órán át kis lángon készítjük lefedve. Ha kell, az elpárolgott folyadékot pótoljuk, míg a köröm olvadóan puha nem lesz.

Hozzávalók a pacalhoz

  • 2 kg zsenge borjúpacal
  • 1 csillagánizs
  • 1 szegfűszeg
  • 1 fej fehér hagyma, negyedelve
  • 1 fej fokhagyma, félbe vágva
  • kimagozott, kierezett csilipaprika
  • 1-2 kávéskanál fűszerpaprika

A pacalt blansírozzuk: ehhez hideg vízben feltesszük, felforraljuk, a lángot kicsire vesszük, így forraljuk tíz percig. A vizet elöntjük, a pacalt újra feltesszük hideg vízben a kuktában, a fűszerekkel (a fűszerpaprika kivételével). Egy órán át készítjük.

Összeállítás
A pacalt, mikor elkészült, vékony metéltre vágjuk.
A körmöt kicsontozzuk, nagyobb kockára vágjuk (az étteremben a zsírosabb részeket eldobják).

A pacal és a köröm levét leszűrjük, 1:3 arányban keverjük, sűrítjük. Az utolsó öt percben belekeverjük a fűszerpaprikát.
A már besűrített, megpaprikázott lébe beletesszük a darabolt körmöt és pacalt, majd még egyszer az egészet felforraljuk.

Tipp: A mártáshoz azért használjuk nagyobb részben a köröm főzőlevét, s csak kisebb részben a pacalét, mert így kellemesen sűrű lesz az állaga, ugyanakkor viszonylag könnyű az íze.

Tálalás:
Adhatunk hozzá főtt burgonyát, friss kenyeret, puliszkát, savanyúságot, finomra vágott lilahagymát.

Fogas derelyében

Az ételben a legérdekesebb a friss tészta, amely egy kínai eljárás alapján készül. A forró víztől nagyon vékonyra nyújtaható, és könnyű lesz. Nem kell megijedni, ha eleinte furcsának tűnik az állaga. Mikor megtöltöttük, igen jól elkészíthető serpenyőben, az alábbi módszerrel (kevés vízzel és zsiradékkal.) A hal pofahúsát nyilván nem könnyű beszerezni, de sok alternatív lehetőség is van a tészta töltéséhez.

Fogaspofahús derelyében, ajvárral

Img 3079
Fotó: Bakcsy Árpád

Hozzávalók a tésztához

  • 500 g liszt
  • 50 ml olaj (vagy olívaolaj vagy sertészsír)
  • annyi forró víz, hogy gyúrható tészta legyen

A hozzávalókat összevegyítjük, összegyúrjuk, hajszálvékonyra nyújtjuk, darabokra vágjuk. Az étteremben 4-5 kg-os fogasok szaftos pofahúsát töltik a derelyébe.

A derelye elkészítéséhez serpenyőbe teszünk félujjnyi vizet, 10 g vajat, 10 g olajat, kevés sót. Felforraljuk, ebben főzzük a töltött tésztabatyukat, erős lángon. Amikor elment a víz, zsírjára pirítjuk, melegen tálaljuk, mártással.

Img 3065
Fotó: Bakcsy Árpád

A pofahúst helyettesíthetjük más töltelékkel.

Például:
- darált sertéshús forrázott, majd aprított, enyhén fokhagymás kelkáposztával keverve;

- hagymás tört burgonya;
- reszelt pirított káposzta (amilyet a cvekedlihez használunk).

Egy kicsit összetettebb hústöltelék: 2 kis fej hagymát és 1 gerezd fokhagymát finomra vágva vajon megpárolunk. Mikor kihűlt, hozzáadunk 200 g kockára vágott tarjahúst, 100 g zsíros császárhúst, ½ hámozott, tejbe áztatott és kicsavart kiflit, maréknyi blansírozott spenótot, egy tojást, sót-borsot, esetleg csipetnyi curryport. Adhatunk mindehhez egy evőkanál ordát vagy rikottát is.

(A blansírozáshoz lobogva forró sós vízbe tesszük a spenótot, amig össze nem esik, ami legfeljebb 20 másodperc. Rögtön jeges vízbe mártjuk, majd lecsöpögtetjük, kinyomkodjuk.)

Paprika-ajvár

Hozzávalók

  • 4 piros húsú paprika, sütve, hámozva
  • 1 paradicsom, hámozva, mag nélkül
  • 2 gerezd fokhagyma, megfőzve
  • fél citrom leve
  • 500 ml olívaolaj

Húsdarálón (!) ledaráljuk zöldségeket, lábosba téve hozzákeverjük az olajat. Kis lángon hagyjuk “pöfögni”, míg krémes nem lesz. Csak a vége felé sózzuk.

Tipp: keverhetünk bele sült padlizsánt is, mint az eredeti ajvárba, de ízesíthetjük akár szezámolajjal vagy mással is.

Tálalás:
A friss töltött derelye mellé ajvárt kanalazunk, meghintjük zöldfűszerrel.

Paprikás krumpli ponttyal

Img 3258
Fotó: Bakcsy Árpád

Hozzávalók

  • 1 kis fej hagyma és 1 gerezd fokhagyma, nagyobb kockára vágva
  • ½ kaliforniai piros paprika sütve, hámozva, kockázva
  • 1 “TV-paprika” sütve, hámozva, kockázva
  • kacsazsír a pároláshoz
  • 500 g paradicsom
  • 1 kk kalocsai házi fűszerpaprika
  • 600 ml szárnyasalaplé (csirkeszárnyból készült 30 perces leves)
  • 300 g burgonya
  • vaj, víz

A paradicsomot turmixoljuk, a levét hagyjuk szűrőn lecsöpögni. Ezzel a lével állítjuk be majd a mártás savasságát (a fennmaradó pürét mártásokhoz, levesekhez használjuk fel).

A hagymát kacsazsíron pároljuk, idővel hozzáadjuk a fokhagymát, a hámozott paprikákat. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a fűszerpaprika felét, felöntjük a levessel. Tizenöt percig közepes lángon forraljuk, tíz perc után hozzáadjuk a paprika másik felét is. Mikor kész, turmixoljuk, leszűrjük. Ezt nevezik az étteremben “pörköltveluténak”. A savasságát paradicsomlével kell beállítani, majd ha kell, még sűrítünk rajta. Esetleg csipetnyi cayenne-i borssal élénkítjük.

A burgonyát külön készítik el, hogy mindig friss hatása legyen tálaláskor. Az 1 cm vastagra vágott újburgonyát vajjal és kb. ujjnyi vízzel feltesszük (alig lepje csak el), és lefedjük. Készítés közben a lé párolódik, ezután a burgonya a vajon kissé megpirul. Néhány perc alatt elkészült 80%-osra. Tálaláskor a mártásban melegítjük, itt készül el teljesen, ismét csak néhány perc alatt.

A hal

  • 600 g ponty
  • 5 ek olaj és 30 g vaj a sütéshez

Az adagokra vágott pontyot elkészítés előtt 20 perccel a bőrére fektetjük és bőrig vágva a húst, sűrűn beirdaljuk. Sózzuk. Tálalás előtt azután a bőrös oldalán sütjük – először az olajon, közepesen erős lángon. Néhány perc után hozzáadjuk a vajat, és folyamatosan locsolgatjuk a húsos oldalát.

Az élővízből származó pontyon egész más lesz a pirult bőr állaga és színe, nem beszélve a húsáról.

Tálalás

A burgonyát a tányérba kanalazzuk, “betétként” sült kaliforniai sárga és piros paprika, valamint hámozott datolyaparadicsom-darabok kerülnek bele. Rátesszük a halat, húsos oldalával felfelé (ügyelve arra, hogy a bőre ne ázzon a paprikás lében). A tetejére finomra vágott szalonnapörcöt hintünk.

Balatoni fogas tört burgonyával, sóskamártással

Img 3019
Fotó: Bakcsy Árpád

Hozzávalók

  • 1 kg burgonya, lehetőleg Amandine-burgonya (vagy valamilyen salátaburgonya) hámozva, enyhén sós vízben egészben főzve
  • 200 g vaj, kockára vágva
  • snidling, újhagyma

A burgonyát nem szabad túlfőzni, de vigyázzunk, hogy kemény se maradjon.
Mikor kész, villával megtörjük, hozzáadagoljuk a vajat, a finomra vágott újhagymát, snidlinget. Ne törjük túl krémesre, maradjon kicsit darabos.

A hal

  • 600 g fogasfilé, négy adagra formázva
  • hidegen sajtolt napraforgóolaj a sütéshez

A halat 15-20 perccel a készítés előtt sózzuk. Bőrös oldalán kevés olajon sütjük, közben lapáttal szelíden lenyomjuk, hogy egyenletesen érintkezzen a sütőfelülettel, másfelől locsolgatjuk a húsos oldalát. Négy-öt perc alatt elkészül.

A sóskamártás

Ehhez először készítünk egy “zöldségvelutét”. Ez egyfajta híg püréleves, ami számos krémlevesnek és mártásnak szolgálhat alapul (medvehagymás, spenótos, zöldborsós, sóskás stb).

Zöldségveluté

Hozzávalók

  • 1 liter víz
  • 50 g zellergumó, durvára vágva
  • 50 g fehérrépa, durvára vágva
  • 50 g fehér hagyma, durvára vágva
  • 50 g póréhagyma, durvára vágva
  • 2 gerezd fokhagyma

A hozzávalókat megfőzzük, a fokhagymát kivesszük, a zöldségeket a főzőlével együtt erős mixerben turmixoljuk (ha van, thermomixban), ízlés szerint sózzuk.

Hozzávalók a mártáshoz

  • 800 ml zöldségveluté
  • 2-3 maréknyi sóska, szára nélkül

Háztartási körülmények közt a velutét kb. 40°C -ra melegítjük, hozzáadjuk a megmosott sóskalevelet, és simára turmixoljuk, átszűrjük, kevés cukorral, sóval ízesítjük.
Rögtön tálaljuk.

Az étteremben a tálalás előtt a velutét először 37°C-ra melegítik thermomixben, majd hozzáadják a sóskát, és 9-10-es fokozaton simára mixelik. A tányér közepére burgonyát halmoznak, rátesszük a halat, körékanalazzák a mártást, tejhabot is adnak hozzá.

Tipp: A mártást közvetlenül tálalás előtt fejezzük csak be, ez csupán 1-2 percet vesz igénybe. A sóska akkor őrzi meg eleven zöld színét és íze üdeségét, ha nem melegszik 50 °C fölé.

Tejberizs, karamella, mogyoróhab, feketeribizli-szorbet

Img 3008
Fotó: Bakcsy Árpád

Hozzávalók

  • 250 g jázminrizs
  • 500 ml tej
  • 1 l víz
  • 80 g cukor

Befejezéshez

  • 75 g tojásfehérje (2 tojásfehérje)
  • 40 g cukor
  • 250 g hideg tejszín

A tejet és a vizet feltesszük cukorral, sóval. Felforraljuk. Hozzáadjuk a rizst, és nagyon kis lángon 30 percig “fortyogtatjuk”. Hagyjuk kihűlni.

Tipp: a vizet töltsük először a lábosba, így nem kozmál oda a tej.

A tojásfehérjét félig felverjük, majd a cukor hozzáadásával lágy habbá verjük. Óvatosan beleforgatjuk a rizsbe. Felverjük a tejszínt is, és ezt is rizshez keverjük.

Tipp: a tojáshabot szobahőmérsékleten, gondosan zsírtalanított tálban, a tejszínt jéghidegen verjük fel.

Hozzávalók a habhoz

  • 150 g pörkölt földimogyoró (sótlan)
  • 200 ml tej
  • 100 ml tejszín + még kb. 250 ml
  • 80 g cukor
  • 2 csipet só

A tejet és 100 ml tejszínt összekeverünk, hozzáadjuk a sót, a cukrot, a mogyorót. Forrástól számított hét percig főzzük. Az egészet turmixoljuk (ha van, thermomixben), majd nagyon finom, 4 réteg gézzel bélelt szűrőn leszűrjük (ehhez az étteremben superbaget használunk, ami egy különleges szövésű műanyagzsák, három különböző finomságban kapható, és rendkívül finoman be lehet vele állítani a pürék és mártások állagát).

A pürét 500 ml-re kiegészítjük tejszínnel. Habszifonba töltjük, egy patront nyomunk bele. Hűtőszekrényben tároljuk, tálalás előtt negyed órával kivesszük a hűtőből.

Hozzávalók a szorbethez

  • 600 g feketeribizlipüré (Boiron)
  • 310 g almalé
  • 290 g jégkocka
  • 15 g pektin (zacskóban kapható)
  • 160 g cukor

Az almalevet felmelegítjük, hozzáadjuk a pektint, felforraljuk. Hozzáadjuk a cukrot. A meleg szirupot erős falú turmixgépbe tesszük, hozzáadjuk a jégkockákat és a pürét.
Mélyhűtőbe tesszük, negyed óránként átkeverjük. Lehetőleg frissen tálaljuk, mert később fagyos lesz az állaga.

Az étteremben ribizlipürével készül. Otthon szezonban friss, különben mélyfagyasztott ribizlit turmixolunk, majd szitán áttörjük.

Karamell

  • 150 g cukor
  • 150 ml víz

A cukorból és a vízből fedő alatt közepesen sötét karamellamártást készítünk, kicsit felhigítjuk majd flakonokba töltjük. Tálalásig hűtőszekrényben tartjuk.

Tipp: készítsünk oda előre egy nagyobb vizes edényt ecsettel, és a karamellizálódás során folyamatosan ecseteljük a lábos szélét, hogy megakadályozzuk a kikristályosodást. Ezenkívül készítsünk még oda egy nagyobb vízzel telt edényt, amelybe az adott pillanatban (hogy leállítsuk a cukor további barnulását) belemárthatjuk a karamellás edényünket.

Másik megoldás: fedő alatt készítjük a karamellt, így nem kell ecsetelni a lábos oldalát.

Tálalás

Pohárba kanalazzuk a tejberizst, rányomunk egy vékony réteg karamellát, a habszifonból rányomjuk a sós földimogyoróhabot, erre ültetjük a szorbetet.

Tipp: jól működik ananászos vagy vaníliás fagylalttal is. A még meleg tejberizsbe adhatunk három-négy (hideg vízbe áztatott, majd kicsavart) zselatinlapot is (ügyelve rá, hogy ezzel ne forraljuk már fel) így feszesebb lesz az állaga, és karakteresen eltér a mogyoróhabtól.

Img 2343
Fotó: Bakcsy Árpád

(A szöveg megjelent a Magyar Konyha korábbi számában)

Ide még nem érkezett hozzászólás.

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.